MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1964

1964-07-13 50. öe. - 1964_PB 50/13

- 8 \ dr.Mesterházi Lajos elvtárs; Keveslem, hogy a párttagságnak fele vesz részt a pártoktatásban, illetve sokailom, hogy a fele nem vesz részt. A szám azért nem ilyen rossz, ha számításba vesszük, hogy sok párttag vesz részt állami oktatásba, akik ott marxistaoktatást kapnak, sokan vannak, akik hivatalból elméleti kérdésekkel foglalkoznak és vesznek részt különböző vitákban. Aztán vannak tudósok, újságírók, stb., majd a körzetekben az idős párttagok, akikkel kapcsolatban nem kívánhatunk mást, minthogy meghallgassák havonta taggyűlésen az időszerű tájékoztatót. Az igen jó referátum néhány észrevételével nem értek egyet. Azzal, hogy az alapszervekre tolja a felelősséget. Ha az alapszervek felelősségét hangsúlyozzuk, akkor szervezeti kérdést csinálunk olyan kérdésből, amely nem szervezeti kérdés. Szervezeti szempontból sem helyes, hogy az alapszervek volnának felelősek a tagságnak a pártoktatásban lévő gyenge szerepléséért. Pár oldallal később lássuk, hogy a pártbizottságok egyharmada foglalkozott a pártoktatás kérdéseivel; így valahol középtájon van a hiba. A mennyiségi gyengéknél súlyosabbnak tartom a minőség gyengeségét. Legfontosabb feladatnak a pártoktatásban felmerülő, kiderülő gyengeségek megszüntetését tartom. A kerületekben, nagyobb üzemekben voltak elméleti tanácsadások. Ezt jól meg kellene szervezni, hogy a propagandis- tának módja legyen hová fordulni, illetve tud^a azt mondani, hogy "megvitatja megfelelő helyen a kérdést, es választ ad." Kérdéseket nem szabad megválaszolatlanul hagyni; azokat megfelelően tisztázva kell a propagandistákat felkésziteni. Ha átmenetileg vissza is esne a pártoktatásban résztvevők száma, ha a propagandisták száma csökkenne is, de színvonala oobb lenne, vigasztalóbb lenne mint a mennyiségi eredmény - de minőségi romlás. Azt mondja az anjrag: "A szocialista forradalom követelményei új vonásokkal gazdagodnak." De egyben a régi vonások is megmaradnak. Mi tudományos elméleteket alkalmazunk a politikában <ís ez az adott viszonyok között a fontos kérdéseket megkülönbözteti. Ez a marxizmusnak több mint száz éve vonása. Ha azt mondjuk, hogy új vonásokkal gazdagodunk, • akkor a hátunkat tartjuk azoknak, akik azt mondják, hogy revizonásták vagyunk. Valamikor mi a párttörténet tanitását fetisizáltuk, azt hittük, hogy a marxizmus azonos a párttörténettel. Ma viszont kimarad a párt történet-, de ez a ló másik oldala. Lehet, hogy speciális terület amellyel érintkezem. Biztosan merem állítani, hogy értelmiségünk gondolkodása "általában" egyfajta megszelídített népiesség. Rendkívüli erővel hatnak a harmadik-utas nézetek, azzal a különbséggel, hogy míg ezek a 3o-as években rosszindulatúan passzív ellenállású volt a nacionalizmussal szemben, olyan rosszindulatúan álltak szembe a kommunizmussal, ma ez a ( passzivitás jóindulatú. Beszéltem néhány író kollégámmal /akik esetleg számításba jöhetnének felvételnél/, de amikor elkezdtünk elméleti kérdésekről vitatkozni, akkor derült ki, hogy a mi történelmi szemléletünk évek óta abban merült ki, hogy bíráltunk. Például az "Illyési" történelemszemlélet: kis nép vagyunk, miért is kompromittáljuk magunkat, ránk nem háramlik abból jó. A szovjet ember beleszol a,politikába, beleszól a kinai is, de hol szólhatunk bele no. • & no" ir>f\Bi 17VÉLTÁR ^