MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1964
1964-04-27 49. öe. - 1964_PB 49/30
- %~ Azonban tovább kell munkálkodni az utánpótlás fejlesztésén a helyi káderek közül. Segitik ezt a folyamatot az iskoláztatási és káderutánpótlási tervek, bár gyakori, htígy ezek nem elég megalapozottak vagy nem realizálódnak. íGazdasági területről történő kádercserék a legkeWésbé valósulnak meg.Egyöntetű az a tapasztalat, hogy vezetésre alkalmas, komoly felkészültséggel és vezetői rutinnal rendelkező káderek számára nem vonzó a függetlenített pártmunka, ritkán vállalnak függetlenítést^ Ragaszkodnak szakmai munkájukhoz, tevékenységülcet a gazdasági élet területén kivánják folytatni, a pártmunkára kerülés részükre komoly anyagi hátránnyal járna, hátrányos helyzetbe kerül, ha visszamegy a gazdasági munkába, nagyobbak az erkölcsi-politikai követelmények. Ugyanakkor egy-egy pártmunkás átirányítása a gazdasági, állami élet területére sokszor nehézségbe ütközik. Elsősorban nem olyanokra g ondolunk, akikkel probléma van, hanem olyanokra, akikkel ero'siteni lehet ezen területeket, illetve olyan káderek,, akik a pá r tmunkában sok évet eltöltöttek.Saját fejlődését is, a benne kifejlődött bizonyos egyoldalúságot is csökkentené, ha a gazdasági, állami élet valamely posztjára kerül, ÁZ ilyen elképzelések gyakran azon akadnak el, hogy e szervek vezetői részéről merev ragaszkodás tapasztalható a magasabb iskolai végzettséghez. Pedig ezek az elvtársak többségükben rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, amelyek alkalmassá teszik őket e területen is a vezetésre, nem szabad alábecsülni azt a sokéves vezetési tapasztalatot és az ezzel összefüggésben Icifejlődő hozzáértést, amelyet akár üzemi titkárként, kerületi funkcionáriusként szerezni lehet. [A pártmunkásokkal folytatott beszélgetések során gyakran felmerülnek az anyagi-erkölcsi elismeréssel kapcsolatos kérdésekjJAltalában ami a fizetéseket illeti, nem vetnek fel problémát, inkább üzemi szinten jelentkezik élesebben a párttitkár jövedelme a gazdasági vezető munkakörökben foglalkoztatottakáioz képest, ahol a besorolásban az osztályvezetőhöz, gyáregységvezetőhöz viszonyitva is alulmarad. Ez sokszor a kiválogatásnál kompromisszumos megoldásokat eredményez. (JJgy gondoljuk, hogy főleg erkölcsi .megbecsülés vonatkozásában különösebb erőfeszítések nélkül is előbbre léphetnénk. Miért ne tehetnénk meg például, hogy legalább az olyan üzemek titkárait, ahol az üzem magasabb eredményeket ér el, minisztertanácsi - SzOT vándorzászlót kap, vagy az "élüzem 1 '- cimet többször elnyerik, megfelelő erkölcsi elismerést biztosítanánk, /pl. "Kiváló Dolgozó" cim, stb./jEzzel a kérdéssel szükséges tovább foglalkozni és javaslatokkal élni a KB illetékes szervei felé. ORSZÁGOS LEVÉLTAR c30 TT^
