MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1964

1964-04-27 49. öe. - 1964_PB 49/20

í." Gáspár Sándor elvtárs; Engedjék meg az elvtársak, hogy néhány szót szóljak. Venéczi elvtárs utalt arra, hogy a Központi Bizottság ezt a kérdést, illetve a nemzetközi kommunista és munkás­mozgalom vitás kérdéseit megvitatja május végén vagy jú­nius elején. Addig találás események is hoznak ujabb momentumokat. Hogy miben kell állást foglalnia a KB-nak nem tudjuk. Tény és számolni kell azzal, hogy hosszú vi­tára kell beállnunk. Változatlanul áll az, amit^a KB ré­gebben elhatározott, hogy nem kell minden félórában a magyar közvéleményt tájékoztatni. Ahol a kérdés felme­rül, ott foglalkozni kell vele. Egyre sürgetőbben merülnek fel a kérdések, hogy mit csi­nálnak a románok, a csehek, a jugoszlávok, hogyan érten­dő a'helyzetük. Helyenként látni kell és számolni kell vele, hogy nemzeti öntudatunk bőségesebben buzog, mint azt a helyzet megengedi /nálunk ez is, jó, az is jó, stb/. Bátrabb emberek még a Szovjetunió viszonylatában is ösz­szehasonlitanak. Ilyen a tagság, a lakosság körében is felvetődik ós foglalkozni kell vele, Venéczi elvtárs utalt a lazulásra. Természetesen ennek történelmi összefüggése van. Amikor a NATO létrejött, védelmi jellege volt. Az utóbbi 5-6 évben a békés politi­ka gyökeret vert a nemzetközi életben. Meg vannak győződ­ve, hogy a Szovjetunió nem fog támadni. A haditechnika olyan méreteket öltött, hogy mindkét tábor tudja, hogy a háború mit jelentene. A lazulást mutatja pl, Anglia és a Közös Piac kérdése. Ha a Szővetunió támadó szándé­kát látnák, egységesebbek lennének, egységesebben lépné­nek fel, A kinaiak is azért ilyen önállóak, ők is tudják, hogy van ea;j Szovjetunió, van katonai ereje, megtudja vé-* deni magát és a világforradalmat. Ha a Szovjetuniónak nem volna katonai ereje ? a kinaiak is másként beszélnének. A kérdést összefüggésében nézve: hogyan kell megitélni az egész folyamatot. Be kell kalkulálni, hogy a románoknál is van törekvés a korrekcióra; mindenhol van törekvés a cseheknél, a németeknél, a románoknál, csali a kínaiaknál nincs. A korrekció mértéke nem mindenütt egyforma, s itt esünk tévedésbe. Nálunk egy adott történelmi helyzet volt, egycsapásra elvégeztük a korrekciót, ez helyzeti előny. Hasonló volt a lengyeleknél is. Emberileg meg kell érte­ni: a szándékot is meg kell becsülni, ha valaki korrigál­ni akar. Nálunk nem azok korrigáltak akik hibáztak, vi­szont a testvérpártoknál azok akik a hibás vonalat kép­viselték és azt gyakorolták. Legyünk büszkék az eredménye­inkre, de legyünk mértéktartóak. Mi sem jó irányban kezdtük el 19^5-ben, a nagy korrigálás időszakában 1956-han ez igen komoly problémát jelentett. Ma szó nélkül egyik párt sem megy el semmi mellett. A^ VII.Kongresszus után a forradalmi munkáspártok kapcsola­tában is új vonások jelentkeztek, nyilt és elvtársi kap­csolat alakult ki. Ebben az évben több párt vezetőivel tanácskoztunk, minden kérdést szóvátettunk. Mindig a for­radom .általános érdekeit, a szocialista tábor további nö­vekedése szempontjából kell nézni a kérdéseket. Vannak kérdések, amelyeket meg lehetne oldani azonnal, de ezek a tábor erejét gyengitenek. Ezzel tehát számolni kell. A jugoszláv vonal, is felvetődött. -Megyünk, vagy nem megyünk? Szóya teszi a tagság, miért nem vártunk, mig belátja a hibáit./Le kell mondani az önkritikáról, a győztes bevonul stb,/ Ilyen önkritikát nem mondanak a jugoszlávok, de más ORSZÁGOS LEVÉLTÁR -£/) /f

Next

/
Thumbnails
Contents