MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1963
1963-11-16 45. öe. - 1963_PB 45/34
- 31 /Méhes et.folyt./ Az élet bármely területét nézzük, hogy mit szeretnénk és hol tartunk, a két dolog között,különbség van. Pl. a szocialista nemzeti egység kialakításának kérdése /amit a kongresszus meghatározott/. Bizonyos eredményeket elértünk, de ugyanakkor hiba volna statikus állapotban szemlélni és nem venni figyelembe, hogy milyen további feladatok vannak ennek az egységnek az erősitésére. A másik, amit Szabóelvtársnő vetett fel: a munkafegyelem kérdése. Ebben benne vannak a politikai nevelő munka fogyatékosságai, de azok a vezetésből adódó fogyatékosságok, hibák is, amelyek meg vannak a felső vezetők /igazgatók, művezetők/ által támasztott lehetőségekben. Egy következő ilyen vitás kérdés a gazdasági-vezető munkánkkal kapcsolatos. Deák elvtársnő szóvátette, hogy sovány az önkritika, amit a Budapesti Pártbizottság saját munkájával kapcsolatban fevet. Prieszol elvtársnő ugyanakkor bizonyos túlzást látott az anyagban, illetve a szóbeli beszámolóban. A két kritikát ugy lehetne összehangolni, hogy amit a jelentésben megállapítottunk, amellett kardoskodni, mert van benne vaskos Önkritika. A hogyan ? módszert nem tudta eléggé megmagyarázni. Kettősség, hogy amikor bíráljuk és sarkaljuk magunkat, ugyanakkor türelemre is akarjuk saját magunkat inteni és a kerületi pártbizottságokat is. Az uj munkastílus, felfogás keresése közben vegyük észre az eredményeket és ne csak filozofálgatás legyen, hogy milyen módszer, hanem igyekezzünk konkrét tettekre valósítani. Ami a pártonkivüliek fejlődésével kapcsolatos /Deák Lívia és Szegedi elvtársak említették/ hogy hogyan alakul ki egy aktív rétege, az elvtársaknak igaza van. Kelen elvtárs beszélt a pártépitésről, Kiss elvtársnő a párttagok dicséretéről. Kádár elvtárs beszélt ezekről a kérdésekről miután ezek a problémák a megyei titkár értekezleten is felmerültek. Hiba-e, hogy túlzottan csak pártonkivüliekről és kevésbbé párttagokról beszelünk. Kádár elvtárs azt mondotta, hogy ugy látja hibát követünk el, amikor elég statikusan ábrázoljuk, hogy vannak párttagok és pártonkivüliek. Jobban fel kell oldani a különbséget. V a nnak pártonkivüliek, akik ideológiailag közelednek és aktivan a munkában is résztvesznek, tehát a cselekvésben is velünk vannak. Uj módon foglalkozni kell azzal, hogy a pártonkivüliekből párttagokat neveljünk. Erre visza kell térni, hogy különösen egyes területeken /Prieszol elvtársnő: kislétszámu területek/ szervezettebb, színvonalasabb pártépítő munka legyen. Felvetette Szegedi elvtárs a tájékoztatással kapcsolatban: jó-e hogy párttagok, pártonkivüliek egyidŐben értesülnek mindenről. Szerintem is együtt kell hogy értesüljenek, llem szabad e mögé bujtatni azonban a hiányosságokat a budapesti, kerületi és alapszervi szinten. Oda kell figyelni erre az igényre és ami jogos, avval a pártnak jobban ki kell elégíteni az igényeket. Szabó elvtársnő felvetett problémákat az egyház iskolákból kikerült diákokkal kapcsolatban. Pő dolog e tekintetben, hogy elsősorban az egyetemi Párt és KISZ-szervezeteink tevékenységében jobban kell bízni, hogy ezek az elvtársaink hatással lesznek ezekre a fiatalokra és ennek a rendszernek megfelelő szemléletű embereivé nevelődnek. Hardi elvtárs hozzászólásával kapcsolatban: az egyetemi Mvételeknél egyenlőre a legjobb ismert mérce, hogy a diákok hogyan tanultak. Végül a munkatervvel kapcsolatban több észrevétel volt, egyrészt amit Deák elvtársnő felvetett, hogy a munkaerő gazdálkodás most kerül VB. elé, a másik három kérdés idopontbeli eltéréssel kapcsolatos. Ezt külön megnézzük, hogy hogyan egyeztethető össze és módosítanánk.
