MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1963

1963-11-16 45. öe. - 1963_PB 45/30

- 27 Kiss Eerencné elvtársnő; Kedves Elvtársak ! A mi tapasztalataink is megegyeznek azzal, amit a jelentés tartalmaz és jónak tartjuk, mert korikrét segitséget ad, hogy hogyan álljunk a feladatok végrehajtásához. Jónak tartom, ahogy Méhes elvtárs arra hivta fel a figyelmet, hogy a párttagság eszmei fejlettsége tovább szilárdult és azzal a néhány elvtárssal, akinek ellenvetése van, hogyan foglalkozzunk. Hajlamosak vagyunk arra, hogy kategorizáljunk. A mi párttagságunk 1/3-a pl. körzetekből tevődik és innen jön a legtöbb birálat. Ha felhzinesen vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a tagság szektánsakból áll. Ha viszont mélyebben elemezzük, akkor látni kell, hogy soks^/S-lo éve eljöttek a gyakorlati munkából, nem találkoznak a párt politikájának gyakorlati végrehajtásával, és ha összejönnek azt vitatják, hogy jó-e ez a politika. Érdemes szóvátenni, hogy felmerült már a kerületi YB. részéről az is, hogy ezeket az elvtársakat, akik folyton kritizálnák fegyelmi elé kell állitani, esetleg kizárni a párt soraiból. Nagyon helyes, amit Méhes elvtárs mondott, hogy nem ez az útja-módja, hogy ezek az emberek más szemmel nézzék a világot, amikor korikrét gyakorlati tapasztalattal nem találkoznak. Más azokkal kapcsolatban, akik különböző összejöveteleken, pártonkivüliek előtt vitatják, hogy helyes-e vagy sem a párt politikája. Méhes elvtárs szóbeli beszámolója segitett annak megítélésében, hogy milyen legyen e tekintben a mi hozzáállásunk. Volt kerületi titkár is, aki ugy nyilatkozott, hogy csökkent az aktivitás a párttagság körében. ín is mondtam, amig felszinesen vizsgáltam a helyzetet, mert ezt vontam le a jelenségekből /pl. vagy 6 taggyűlésen keresztül 36 párttagból mindig ugyanaz az 5 párttag szólalt fel/. Ha felszinesen nézzük, ugy látni, minthakialakult volna egy csoport, akik elmondják véleményüket és 7-8 elvtárs sürög-forog a felszinen; azonban ha mélyebben nézzük, hogy mi ennek az oka, akkor látjuk, hogy a pártvezetőségnél van bizonyos passzivitás, ami abban mutatkozik, hogy nem elég meghatározó a kommunisták felé a feladatok megjelölésében. Sablonossá válik a taggyűlés és a passzivitás részbeni oka, hogy amikor a párttagság egy része jogos birálatot mond, akkor a válasz: igen igen, de az elvtársnak ezért és ezért nincs igaza, mert objektiv körülmények nem teszik lehetővé, hogy ezen változtatni lehessen. Ha a szemléletén a pártvezetőség változtatna, akkor az okot a szubjektiv tényezőkben kellene keresni. Másrészt, ami még az aktivitás lanyhaságát jelenti -ez gyakorlati tapasztalatom - hogy nem tudunk a szép munkáról is lelkesedéssel beszélni. Kialakult egy vélemény az üzemekben, hogy a kommunistáknak kötelessége becsületesen dolgozni, őket nem kell dicsérniQ Ezért az elvtársak bizonyos tekintetben fásultak. Abban az üzemben, ami a mi kerületünkben van, alacsony a technika, elavult berendezésekkel dolgoznak, azoknál az embereknél loo millióval tervet teljesiteni nem csak egyszerűen munka, hanem hősies munka és megérdemelné, hogy megfelelő hangon, elismeréssel nyilatkozzanak róla. Ha viszont az aktivitás csökkenését a pártvezetőség munkájában keressük, akkor felvetődik, hogy a pártvezetőség színvonalán kell változtatni. Sajnos a mezőgazdaságban nálurik ajpártvezetőségek nem partnerei a termelőszövetkezeti vezetőségeknek sakmai és politikai felkészültség hiján. Másrészt, ami az aktivitás visszatartja, hogy nincsenek? megfelelően tájékoztatva a párttagok. Nem tudom elfogadni, amit Szegedi elvtárs mondott, hogy ez a kérdés csupán a személyi kérdésekben merülne fel. Az a tapasztalatom, hogy nem megfelelően tájékoztatjuk az elvtársakat. Van abban bizony valami, hogy a tájékoztatás már hozzánk súlycsökkenéssel érkezik és nem biztos, hogy