MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1962

1962-02-23 33. öe. - 1962_PB 33/6

- 2 Most, az SzKP XXII. Kongresszusának fényénél, amely az egész munkásmozgalom számára megújhodást jelent, lehetőség és kötelesség alapos vizsgálat tárgyává tenni, hogy hogyan még jobban, megfelelőbben dolgozni, küzdeni nagy ügyünk megvalósításáért. Az MSzMP Központi Bizottságának a XXII. Kongresszusról hozott határozata szerint ez, minden egyes pártszervezet nélkülözhetetlen feladata ahhoz, hogy munkájának hatásfoka növekedjék. A párt vezetőszerepének a jelentősége. Csak néhány gondolatot ismétlés képpen. A marxizmus klasszikusai arra tanitanak bennünket, hogy a proletariátust szervezett osztállyá tenni, a burzsoázia uralmát megdönteni, a termelőeszközöket társadalmi tulajdonba venni, az egész népet a kulturáltság magas fokára eljuttatni és a dolgozó tömegek számára a legemberibb életet, a szocialista, kommunista rendszert megteremteni, csak a marxista ideológiával felvértezett politikai párt képes. A munkásmozgalomnak sok féle, és olykor a kommunista pártnál is régebbi szervezetei vannak. Pl. Magyarországon szakszervezeti mozgalom már az 1860-as években volt. Azonban a különböző munkásszervezetek nem juttatják el a hatalomhoz a munkásosztályt. Marx és Engels történelmi érdeme nem egyedül az, hogy felfedték a munosztály történelmi hivatását egy uj, magasabbrendü társadalom megteremtésében, hanem hogy a cél elérésének egyetlen lehetséges eszközét a kommunista politika platformján álló párt szükségességét is meghatározták. Ezzel meggyorsították az egész emberiség útját a kommunista társadalomba. Ezt ma már nemcsak mi tudjuk. Az ellenség is tisztában van vele. Ezért próbálkozott olyan fékevesztett támadást inditani 1956-ban Magyarországon, Lengyelországban, mert a burzsoá hatalom izisszaállitásának legfőbb akadályát a párt létében látják. - És ez Így igaz. Csak egy pillanatra idézzük fel magunkban 1956-ot, amely a szemináriumokon megtanult tételt oly fájdalmas módon bizonyította, hogy "... a párt az az összefogó, irányitó, szervező erő, ami nélkül a felszabadult nép a burzsoázia martalékává válik." Tehát nem véletlen volt, hogy 1956-ban a támadás fő iránya a párt volt. Nem véletlen, hogy az ellenforradalmi erők utolsó erőfeszítéseiket t *