MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1962
1962-02-23 33. öe. - 1962_PB 33/44
nak. Elvtársak, az élet rendkivül tarka, sokszinü, sokféle példát tud produkálni,nekünk mindig a fő tendenciákat kell figyelembe venni és annak megfelelően kell érvényt szerezni. Természetesen akadnak, akik tényleg komoly munkásmozgalmi múlttal rendelkeznek, vagy egy-két éve hiányzik még a nyugdijhoz. Hát holnapután sem fogjuk elküldeni őket nyugdijba. Teszünk mellé olyan segitséget, hogy menjen a munka. Nem ez jelenti a nagy gondot. Ügyeljünk mindig arra, hogy a szemlélet alakitása éppen azt kivánja meg, hogy a kialakult elméletet elemezve és ne a végletekbe mozogjunk. Sok szó esett a szövetségi politikáról. Azt hiszem nyugodt lehet a lelkiismeretünk atekintetben a Budapesti Pártbizottságnak, hogy nemcsak az 1959-es pártkonferencián beszéltünk róla és most elővesszük, mert következik a másik pártkonferencia. Nyugodtan állithatom, hogy A a két év alatt nagyon sokat foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Itt előremenni, sok-sok összetevője van annak, amiért nehezen tudunk mozogni. Benne van még az is, hogy ez a szövetségi politika olyan kérdés, egyik-másik helyen úgy érzik, ha jön egy pártonkivüli, ez a kis csoport, amely ebben az ütézetben ott van, mint párttag elveszti azt a szerepét és jelentőségét, mert akkor ránk tulajdonképpen nincs szükség. Sokszor találkozni ilyen nézettel. Sok elvtársunk elfeledkezik róla, amikor az a kommunista párttaggá lett, eszmeileg mit fogadott el, velünk e gylitt nyugodtan elénekli és harsogja ezt a munkásindulót, amelyik arról szol, hogy a közösségért dolgo közösségért küzdeni, amitkb. úgy szoktunk mondani, hogy a kommunista ék mindig másokért él. Egy kicsit elfeledkeznek róla, amikor mi kommunistákká lettünk, amikort azt vállaltuk, egy kicsit másokért élünk és nem önmagunkért. A szövetségi politikánknál és egyéb vonatkozásban körülbelül ez is meghatározza. Nekünk, amikor mi célul tűztük ki azt, hogy nevelni, akkor egy kicsit először a vezetőket kell nevelni, hogy ne feledkezzenek meg ezekről az elképzelésekről az eszmei elgondolásoknak a megvalósításáról. Sokszor van, hogy az ember kicsit szégyenkezik is, amikor találkozik egyik-másik elvtárssal és a saját sérelmeit mondogatja, az embernek eszébe jut, hogy milyen sérelmek ezek. A másik dolog pedig az, hogy eszébe jut az embernek, itt vannak ezek a szocialista brigádok és elvárjuk az egyszerű fizikai munkások célul tűzzék ki azt, hogy szocialista módon élnek, gondolkodnak, nevelnek. Ha mi ezt a munkásoktól elvárjuk és elfogadjuk, vajon a vezetőknek nem kellene ezen törni a fejüket? Nem a felsőbb vezetésre gondolok, hanem ott, ahol ezek a problémák megmutatkoznak. Lassan a szocialista brigádok száma megsokszorozódik, de ez ne csak azért történjen, mert tií, ÍD N
