MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1962

1962-02-23 33. öe. - 1962_PB 33/32

# - 18Kuruc elvtárs; Minél tovább hallgattam Cservenka elvtársné referátumát, annál jobban éreztem magam.Sokat gondolkodtam ezen és úgy állapítottam meg biztos azért van, mert általában igy dolgoztam és azért esett ilyen jól. Ezért a munkáért az ellenforradalSm előtt elég sokszor kikaptam - véleményem szerint helytelenül -, de azóta is. Körülbelül egy évvel ezelőtt kértek meg menjek le a Simontornyai Bőrgyárba igazgatónak, mert ott rendkivül s ok probléma van. Ismertem az ottani embereket, az iparon belül dolgoztunk, tudtam azért, hogy tizszer anynyi munkát végezhetnék az előbbi helye, de nem hittem abban, hogy ott a munkát nem lehet megjavitani. Amikor odakerültem egy-két hét múlva azt hittem, hogy ott még az ellenforradalom tart, ott olyan furcsa állapotok voltak. Mindenki ugyanarról a kérdésről százféleképpen beszélt, az emberek össze voltak gabalyodva, nem ismerték ki magukaté és nem hittek senkinek. Ebből még tovább kialakult egy olyan helyzet, hogy klikkel alakultak egymást fúrták, piszkálták, a munka nem ment sehogyse. Aat mondtajám: elsősorban kommunista vagyok és azután igazgató és ilyen módon próbáljuk leküzdeni a nehézs^eket. Azt is kijelentettem, magam ezt sehogy az életben megoldani nem tudom, c sak magukkal ahogy vannak, összes hibáikkal együtt. Legelőszőr a párttal, a szakszervezettel kellett nagyon j ól összehangolni a munkánkat. Utána kellett közösen most már rendbehoznunk a műszaki vonalat, ahol szintén egymást ették. Ott a főkönyvelő munkáját figyeltem néhány héten keresztül, elkeseredett, elzárkózik, semmiről nem volt véleménye. Megkérdeztem tőle miért van ea igy elkeseredve. Azért van - mondta el akar innen menni, mert ilyen felelőtlenségben nem vállal felelő séget. Most már úgy gondolja, hogy ez nem megy. És ekkor azt mondtam, arra kérem, dolgozzon most már. Ezt kellett tenni egy-egy emberrel sorban. Az egymás elleni furkálódást nem volt szabad megengedni. Erre egy negyedévi munka elment, gazdasági eredmény még nem mutatkozott, utána kellett kint a tömegben mostmár a pártszervezet, szakszervezet, műszaki vezetéssel együtt tovább vinni ezt a szerintem helyes vonalat. Nem volt könnyű dolog maguknál a fizikai dolgozóknál sem. Amikor odakerültem a gyárba 12 milldtóff# forint deficit volt. 196o-ban és 61-ben ilyen szervezéssel ledolgoztuk a 12 millió forintot további 8 millió forintot értünk el és a népgazdaságnak megtakarítottunk még ezen felül csomó nyersbőr vásárlás következtében 261.ooo dollárt. A vita most azon folyik köztünk, hogy ez az összmunka az egész dolgozók eredménye természetesen. Kb. 13 millió forint értékű jó munkát végeztünk öszszesen, most a vita köztünk azon folyik ma is és nem találok az országban még eddig olyan embert, aki eldöntené, hogy a Tanninpexnél lerakodott népgazdaság haszon, az a 26 millió forint a Taninpexnek-e a 3^