MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1962

1962-09-26 37. öe. - 1962_PB 37/28

• 26 « Kiss Dezső elvtára: Elvtársak! Azt hiszem szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ugy van ahogy vártuk, hogy a P.B.-n az elvtársak véleménye főbb egészében megegyezik a leírtakkal. Ezt azért hangsúlyozom, mert a beszámoló végeredményben tények és összegyűjtött adatok alapján készült el. Emlékeznek rá az elvtársak, hogy az elmúlt lo-15 esztendő alatt a gyakorlat mindig az volt, hogy a titkár megirta a beszámolót, a főbb kérdéseket, az apparátus munkatársai szaladgáltak jó vagy rossz példák után, majd a Pártbizottság rányomta a pecsétet, hogy ez az ő beszámolója. Az idén ettől agyakorlattól eltérünk, a jelleg még soha igy nem domborodott ki. Ez jellemző most. a kerületi, az üzemi pártbizottságokra és még az alapszervezetek beszámolói is nagyon jelentős kollektív munka. Nem elvont megállapításokon, hanem ténybeli megállapításokon alapulnak. Ez jelentős kérdés és azzal van összefüggésben, amit Méhes elvtárs reklamál, hogy ne a formai, hanem tartalmi vonatkozású problémákat helyezzük előtérbe. Ugyanakkor az is világos és érzékelhető, hogy a pártszervezetek, Pártbizottságunk, a kommunisták a saját munkájuk értékmérőjeként mindinkább a lakosság, a dolgozó emberek politikai, gazdasági, kulturális helyzetének fejlődésén keresztül mérik le a pártmunkát*és nem azon keresztül, hogy mi saját magunk hogy vagyunk megelégedve, hogy a pártoktatast hogy szerveztük meg, hanem ténylegesen azon keresztül mérjük munkánkat, hogy mi van Budapesten. Ezért tartottuk szükségesnek, hogy egy áttekinthető képet adjunk, hogy a helyzet Budapesten hogy alakul. Azt hiszem ez sikerült az Írásos beszámolóban és a szóbeli beszámolóban sikerülni fog az eddiginél is jobban kidomboritani ezt a gondolatot, munkastilust, törekvést. Azt hiszem ritkán adódik egy Pártbizottságnak olyan helyzete, mint a miénk, hogy nyugodt lelkiismerettel menjen kongresszus elé egy pártszervezet, mert az előző kongresszus határozatait több vonatkozásban jól hajtotta végre. Nem dicsekedi akarok, mert majd visszatérek a gyenge oldalakra is. Arról van szó, hogy a Kongresszuson rögzitett főbb kérdésekhez Budapestnek 2 milliós lakossága lelkiismeretesen hozzájárult a végrehajtáshoz. A gazdasági életben tett előirányzatokat megvalósítottuk, a fővárosi munkásság kezdettől fogva és később az értelmiség is nagy felelősségérzettel vett részt pl. a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, vesz továbbra is részt annak megszilárdításában. Ugyanakkor kulturális vonatkozásban, a művelődésügyi irányelvek végrehajtásán tul az iskolatörvény kialakításában van a fővárosi helyzettől befolyásoltatva és ennek kidolgozásával valamint végrehajtásában jelentős eredményeket értünk el. Tehát egészében véve a kongresszus határozatait lényegében végrehajtottuk. Ehhez hozzá kell tenni, hogy nem is akár hogyan. Volt Budapestnek egy csomó törleszteni valója. Az előző pártértekezletünkön komoly és jogos birálat érte a Pártbizottságot és az egész budapesti pártmozgalmat azért a lemaradásért, ami abból adódott, hogy az ellenforradalomnak itt volt a góca és nagyon sokat kellett arra fordítani, hogy stabilizáljuk magunkat. Pl, a Fővárosi Tanács nem volt helyen, a gazdasági szervező munka nem volt helyen és e^ész munkánkat egy sor ilyen általános nagyvonalúság jellemezte. Pártmunkánkban is volt egy sor lemaradás, sikertelenság. Most amikor a kongresszus határozatait végrehajtottuk, végre ugy értünk a pártértekezlethez, hogy helyzetünk stabil és Budapestre vonatkozó gyengeségeinken is javitaottunk és ilyen értelemben tudunk beszámolni a pártértekezletnek.