MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1962

1962-02-23 33. öe. - 1962_PB 33/21

- 17 kor az 1962~es évre 2,6 milliárd van a lakásépítésre előirányozva. Ez a 3 milliárd áru olyan, amivel a népgazdaság nem tud mit kezdeni. Mennyivel- jobb lett volna, ha ezt az összeget a lakásépítésre tudtuk volna fordítani. Az eszmei- ideológiai felkészültség kérdését illetően nem elmarasztalni, hanem inkább rádöbbenteni kell az állami, tanácsi és pártvezetőket a képzés- önképzés nélkülözhetetlenségére. A marxizmus-leninizmus tanulmányozása nélkül egyre nehezebben fog menni az, hogy a párt politikáját nagyobb eredménnyel alkalmazni tudják. Vagy pl. a XXII. Kongresszus után állami területen, gazdasági területen, csak ugy öntötték a kérdést: miért kellett elővenni a Sztálinkérdést, Mivel nem kaptak központi instrukciót, sok elvtárs defenzívában volt. Éppen ezért nem elég csak hangsúlyoznunk az alapos elvi felkészültség fontosságát, szükségességét, hanem tennünk is kell az érdekében. Gsak ez alapos elméleti felkészültség adja meg a biztosítékot a kezdeményező munka viteléhez. Csak az fog tudni jól dolgozni^ aki mer, aki bátran tud fellépni, önállóan és alkotóan tudja a párt politikáját a gyakorlatba átültetni. Sokat beszélünk mostanában a lenini munkastílusról, ami nemcsak a párt, hanem állami, tanácsi területre is értendő. Miben rejlik a lenini munkastílus nagy ereje? Amennyiben vállalkozni lejjet ennek rövid meghatározására, azt merném mondani, hogy elsődleges a feltétlen bizalom az emberekben, a mindenkori helyzet alapos, konkrét ismerete és annak birtokában megfelelő rugalmas, elvi alapokon való intézkedések. Nem lehet kétfrontos harcot vivni elvi bizonytalanságokkal, vagy éppenséggel egyoldalra való érzékenységgel. Ilyen pártszervezet és párttag pedig van a budapesti mozgalomban. Pl. elmondtuk, és az élet igazolja, hogy a párt irányvonala jó. Mi a budapesti pártszervezetekkel együtt harcolunk a proletárdiktatúra helyes értelmezéséért,©^ mégis olyan hangok hallatszanak, hogy liberális a vezetés és adminisztratív rendszabályokat igényelnek. Az 1956 előtti vezetés az összes adminisztratív intézkedéseivel együtt, nem tudott olyan hatásosan a tényleges ellenséggel szemben fellépni, mint ahogy a jelenlegi pártvezetés megteszi. Az adminisztratívabb, keményebb politikát igénylőknek a&t mondhatnánk: az adminisztratív rendszabályokkal csínján kell bánni és csak ott kell alkalmazni, ahol ZK ^