MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1962

1962-02-23 33. öe. - 1962_PB 33/17

- 13 Ennek a vezetési módszernek van egy veszedelmes ellenfele: a rutin. Ha végig gondoljuk és "belegondolunk, szinte ijesztő, hogy milyen rutinra tettünk szert. Részt tudunk venni értekezleteken és ki tudunk kerekiteni olyan hozzászólásokat, hogy a lényeget nem érintjük és nem visszük előre a dolgot, mert egyszerűen nem merünk- belemenni igazán a vitába - mert "mi lesz akkor, ha..." Ez a rutinból élés nemcsak ezen a területen, hanem az egész munkamódszerben tapasztalható. így szoktuk meg, igy csináltuk eddig, stb. Ha mi előre akarunk jutni és meg akarjuk gyorsitani a fejlődés menetét, az emberek nevelését, gondolkodását, ahhoz első feltétel, hogy a saját gondolkodásunkon és a nézetünkön is javitsunk, változtassunk. Az embernek önmagában lévő visszafojégő erőket is meg kell szüntetnie. A vitánál esetleg vallani kell azt, hogy itt-ott hibát fogunk elkövetni. Ha gondolatot ébresztünk, ha vitát fakasztunk és a kollektiva kialakítja a helyes álláspontot, akkor nem történthet hiba. Itt nem a kínai"százvirág"-mozgalomra gondolok, hogy félreértés ne essék, A lényeg az, hogy nagyon fontosait ezek a viták és egyáltalán a vitaszellem élénkebb kialakítása. Ez áll politikai ké désre is, munkamódszerbeli kérdésekre, de nem lényegtelen az, hogy a különböző területen lévő vitalehetőségeket kiszélesítjük bizonyos mértékig a pártonkivüliekre is. Egyik-másik helyen megpróbálták, hogy a vezetőségválasztáskor megkérdezték a pártonkivüliek véleményét, hogy kit gondoltak vezetőségi tagnak, kit gondolnak párttitkárnak. Éltek az emberek a lehetőséggel. Megállapíthatjük, hogy érettebb lett nemcsak a párttagság, hanem az egész közvélemény. Ezek a viták a párt érdekét szolgálták, az nem vitás* Ahol ezt megpróbálták - pl. a VIII.kerületben egy-két helyen ott világosan kitűnt, hogy ma már a pártonkivülieknek sem mellékes az, hogy ki lesz a párttitkár és ki lesz vezetőségi tag. Nem közömbös egy üzemben, intézménynél, vagy tsz-ben, hogy kinek a kezébe kerül a párt sorsa. Ez igen magas mércét állit az emberek elé,ineifc ezeken a helyeken kb. ugy fogalmazták meg: legyen tiszta életű, becsületes, önzetlen és vitakész. Ahol erre nem adtunk íjiódot, hogy megfogalmazzák, Mztos vagyok benne, hogy ott is kb. ezek a normák Vannak. A párttitkár olyan legyen, aki meghallgatja az emberek véejpiérr/ét, és higyje, hogy a közösséggel együtt ő is okosabb. így jut előbbre a párt ügye, amiért a párttitkár, a párt vezetősége és a dolgozók túlnyomó többsége is a párttal együtt harcolni akar.