MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1961
1961-12-18 32. öe. - 1961_PB 32/133
- 27 Színházaink műsorpolitikai a .javult és fejlődött, bár sok' tekintetben még magán viseli az eszmei bizonytalanság jegyeit. Fokozatosan kiszorul a színpadról a kispolgári szemléletet tükröző dráma. Vívmánya a magyar szinházkulturának, hogy.sikerre vitt a fővárosban oly nehezen elfogadott Brecht produkciókat. Több színház miivészi kollektívája nagy erőfeszítéseket tett magyar, szovjet és népi demokratikus szerzők drámáinak szinrevitelére. Nem egy esetben lehettünk tanúi annak, hogy a színházi kollektíva alkotdan működött közre egy-egy darab megszületésében. A m agyar dráma ügye azonban változatlanul problematikus, bár minden színház kötelességének tartja a magyar szerzőkkel való foglalkozást. 11 prózai és zenés színházunk az elmúlt 3 évben 160 uj darabot mutatott be, ebből 50 magyart, örvendetes, hogy az ellenfórradalom témakörén túljutott uj magyar, drámák a szocializmus építése során keletkező konfliktusok művészi feltárásának útját keresik. /Darvas: Hajnali tüz, Mesterházi: Tizenegyedik parancsolat/. Jelentőségük kétségtelen, mert a figyelmet a szocializmust épitő pozitív erők belső konfliktusainak ábrázolására irányítják. Színházaink igyekeznek színpadra hozni minden elfogadható magyar darabot, de sajnos ezek - néhány kivétellel - jellegtelenek, közepes szintűek. Akad ülyan is, amely tömény kispolgári ízlést sugároz /Fehér Klára: Kevés a férfi/, és olyan is, amely nem tudja megoldani a vállalt feladatot /Kolozsvári Grandpierre Emil: A ló két oldala/. Mindez arra utal, hogy gyenge színházaink dramaturgiai munkája. Ezzel függ össze az is, hogy általában nem tudnak az évad elején színpadra kész műsortervet felmutatni. Gyakori, hogy a színmüvek évad közben készülnek el, és még nem érett állapotban kerülnek színpadra. Nagyobb gondot kellene fordítani a szocialista országok mai drámairodalmának bemutatására. A haladó polgári irodalom bemutatását is helyeseljük. Természetesen e színdarabok nem a mi világnézetünket hirdetik és a legtöbb, amit tehetnek, hogy a dolgozók életéről is írnak, hogy képet adnak a tőkés világ kiúttalanságáról. Hőseik azonban többnyire immorális, beteglelkü, eldurvult emberek, ezért igen fontos, hogy a rendezés szilárd eszmei talajról oldja meg feladatát. A klasszikus színmüvek bemutatásában nagyobb tervszerűségre van szükség. Éz.évben kidolgozták ugyan a színházak ötéves műsortervelképzeléseiket. E tervek megfelelő összehangolása azonban formális volt.