MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1961

1961-11-28 31. öe. - 1961_PB 31/19

-ti>távozása előre bejelenéett volt, nem változtat azon, hogy nemzetközileg mindenüttk nálunk is olyan hatást keltett, mint a kongresszusnak a bojkottálása a kinai elvtársak által. Az, hogy külpolitikai egyetértés van a kinai elvtársakkal ez bizonyos helyzetekben^fennáll, de nem minden egyes esetben és jól látjuk, hogy akkor^támasztják alá a szovjet külpolitikát, amikor az erőteljesen fellép az imperialisták ellen, de anint abekés együttélés politikájával kapcsolatos lépéseket igyekszik a Szovjetunió foganatosítani, ugyanakkor a kinai elvtársak hallgatnak.Hogy az albán ügynak a tárgyalásánál jöttek el, nem biztos ez sem azok után, hogy most az összes albán anyagot a kinai sajtó, a kinai rádió teljes szélességében hozza ugyanakkor, amikor a XXII. kongresszus anyagát igen rötiditett formában hozták. A kinaiaknak az elszigeteltsége fennáll, ^de nem mentesíthető a kinai politika azon az alapon, hogy hasonló helyzetben volnának, mint 1917-ben a Szovjetunió. A Szovjetunió akkor tényleg egyedül volt. Elszigetelt volt és a kapitalista világ^minden oldalról megtámadására készült, polgárháború folyt az országban. Kina^ mögött ott áll a szocialista tábor, mindenekelőtt a Szovjetunió és ez alapvetően megkönnyiti minden súlyos nehézségük mellett Kina helyzetét, és nem lehet elszigeteltnek nevezni egy ország helyzetét, amely 12 ország alkotta tábornak egyik tagja. Nem az az álláspontom, hogy most széltében-hosszában terjesszük a problémákat és ezzel az ellenséges propagandának segitsünk, de véleményem szerint az sem lehet az álláspont, hogy erősitsünk olyat, ami nem egyértelmű. Akkor tényleg jobb, ha hallgatunk, mint ahogy feltétlenül hel,yes volt hallgatni az albán problémával addig, amig olyan fokra ért, hogy ki kellett jönni vele. De erősiteni nem lett volna helyes egy évvel ezelőtt, hogy Albániával pedig minden a lehető leg jobb utón van és nem fog probléma adódni. Nem akarom elvenni az időt, csak azt szeretném még megismételni, ami alapgondolata voltba hozzászóló elvtársak legnagyobb részének abban, amit mondott. A származás, az összeköttetés, a jelszvak cséplése helyett itt az ideje, hogy megválósitsukjja szakértelem, a szorgalom és a lelkiismeretesség döntse el az egyes kommunisták értékét. A személyi kultusz ide^e lejárt. Akik felvetik azt a kérdést, hogy minek tárgyalunk még erről a problémáról, aakák le akarják venni ezt a napirendről, nehogy azt higyjék, hogy ki lehet a személyi kultuszt. Az a véleményem, ha nem tárgyaljuk le végig és nem tisztázzuk türelmesen, de egész végigmenve, akkor cinizmus és közömbösség fog a személyi kultusz helyébe lépni, mindannyiunk felelőssége, hogy ez ne következhessek be. Ennek a nagy érdeklődésnek a talaján, amelyet az élőt tem szolo elvtárs mondott, aogy a szeminárium létszáma csökkent, .ezzel ellenkezőt tapasztaltam munkatársaim között és azokban a szervekben, ahol dolgozom, az érdeklődés nagyon nagy és még növekedőben van. Aktivizálnunk kell a tömegeket a VII. kongresszus, ötéves tervünk legjobb megval0óáitása érdekében. Es itt válaszolok Csendes elvtársnak, aki azt mondja, hogy igen nehéz volt kommunistának lenni a kongresszus nap jaiban es azóta. Elvtársak! En azt állitom, hogy a felszabadulás óta soha ilyen könnyű nem volt kommunistának lenni. Most tiszta sziwel emelhetjük fel megint pártunk zászlaját. A°S