MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1961

1961-11-28 31. öe. - 1961_PB 31/9

— \p Moharoa József -elvtárs A referátum első részében az elvtársnő elmondta: a kongresszussal kapcsolatban a híradásokban az jött, hogy a személyi kultuszról sok felszólalás hangzott el. Ez volt a fő kérdés. A személyi kultusz megjelenési formáival sokat kell foglalkozni, jobban kell támaszkodni a tömegekre, tisztázni ezeket a kérdéseket a SzKP, tapasztalatai alapján. Nem lehet azt mondani, hogy nálunk minden rendben van. Vissza-visszatér a Dögei ügy, nap, mint nap van egy kis lökés a vitához. Szubjektív tényezők is vannak. Ezeket tapasztalom saját munkánkban is. Azt is elmondhatjuk, azokat a módszereket, amit a kongresszuson tettek szóvá saját magunkban is irtani kell. Magam részéről nem merném azt mondani, hogy kigyógyultam. Vannak a szubjektiv tényezőkön kiviil olyan objektiv tényezők, amik nehezitik a munkát. Mit miért csinálunk és miért nem másképp. Az a terület, ahol dolgozom bizonyos kérdéseket másképp vet fel, mint amikor a Ganz-Mávagban dolgoztam pártmunkásként, főleg objeitiv tényező oldalról. Az objektiv tényezők érvényben vannak, hatnak az állami munkában. Van itt néhány olyan probléma, amit olyan időszakban rendeltünk el törvények formájában, amelyek szemléletében ilyen, vagy olyan revizionista ütéseknek nyomai vannak. Az uj munkastílus kialakítása és az előírások között ellentmondások vannak. Törvényességre hivatkozunk és kis kérdésekben az érvényben levő törvényeket nem szabad figyelembe venni, vállalni kell bizonyos kérdések más megoldását. Ez visszahúzó erő, elvonja az erőt a tömeges munkától. Mire gondolok: a személyek túlbecsülése jelentkezik szerintünk abban, hogy vannak olyan intézmények, amelyeket létrehoztunk, mert valakit megbíztunk a vezetésével, személytől függ, vagy néhány személytől, hogy az az intézmény mit csináljon. Helyesebb lenne előbb a feladatot körülhatárolni, 8ztán létrehozni az intézményt, így a vezetők jobban tudnának vezetni. Itt a dolgozók ki vannak szolgáltatva a vezetőnek. Amit csinálnak az kell-e vagy nem kell, felvetődik bennük. Vannak érvényben levő rendelkezések, amik nehezitik a munkát. Pl. segédszinésznő,* alkalmazásához a minisztérium előzetes beleegyezése szükséges. Uem most hoztuk ezeket az intézkedéseket. Személyügyi kérdésekben sok az eléirás. Főkönyvelőt csak a miniszter előzetes hozzájárulásával lehet beállitani. Felvetettünk mi már ilyen dolgokat az illetékeseknek, de a mai napig sem történt semmi. Egy színház igazgatója nem foglalhat állást, hogy odaadja-e színésznőjét. Ez elveszi az erőt az alkotó munka elől. Vannak problémák állami és társadalmi szervezetek között. Azt mondjuk, egyre több feladatot kell a társadalomra hárítani. -Ezekben a kérdésekben, ahol még az államnak szerepelni kell, nem szabad hallgatni. A párt még nem mondta, hogy az állam ne foglalkozzon bizonyos kérdésekkel. A tudományos, kulturális feladatokat nem határoztuk meg kellően. Hatnak a mi területünkön a visszahúzó erők, lassan tudjuk elhárítani az akadályokat, ugy gondolom érdemes lenne ilyen kérdésekkel foglalkozni. Az lenne a javaslatom: hozzákezdtünk mi a speciális problémáink feldolgozásához. Helyes lenne a XXII. kongresszus alapján a BPB. segítségével az akadályok elhárításának speciális jelentkezési formáit, a visszahúzó erőnek a személyi kultuszból ittmaradt koloncait az alsóbb szerveknek segítséget nyújtva elhárítani. Nem kellene kínlódni ezzel a bürokratikus megkötöttséggel, több segítséget kapni nam alaulról, hanem felülről.