MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1960

1960-10-03 24. öe. - 1960_PB 24/8

Mesterházy Lajos elvtárs : Azt hiszem, hogy a vitában a két anyagot össze lehetne kötni; Felmerült a szövetségi politikával kapcsolatosan, hogy sokan nem értik meg a proletárdiktatúra jelentőségét, feladatát es a szövetséget valamilyen taktikázásnak képzelik. Gondolom jó volna néhány mondatban a kérdés történelmi múltjára is utalni. A proletárdiktatúrát megelőzően proletariátusunk résztvett antifasiszta szövetségben. Az antifasiszta szövetség valóban olyan szövetség volt, ahol a proletariátus vezetése vitás volt és ahol törvényszerűen következett be 1945 után az ami bekövetkezett. Lényegében mindaz ami az 1947-es választásokig elhúzódott - létre akartak hozni egy jobboldali koalíciót. Ebben az antifasiszta szövetségben kispolgári jobboldaliakkal, tőkésekkel voltunk szövetségben a fasizmus ellen, amely magában hordta az ideiglenességet, ennek az analógiája hozhatja azt, - részben amit Rákosi a szalámi politikával elkövetett -, ez a történelmi tapasztalat és az ebből levont hibás következtetések vezethettek oda, hogy a proletárdiktatúra osztályszövetséget nem értik helyesen. Nem értik, hogy itten nekünk célunk, hogy a minimális veszteséggel vi• gyük át a dolgozókat a szocializmusba. Felmerült az osztályharc primitiv módon való hangoztatása. Ennek is meg van a történelmi múltja. Erre is jó volna egy mondatban utalni. Éppen a szociáldemokrata az, amely áruló politikával a középrétegektől is elfordul. Figyelmeztetni kell a párttagságot a középrétegekkel való szövetség fontosságára azért is, hogy megértsék, hogy nem egyszerűen 125 ezer kisiparosról és kiskereskedőről van szó, hanem arról is, hogy a kispolgárság mint gondolkodási mód rendkivül mélyen beivódott az egész közgondolkodásba. Ha mi nem tudjuk megragadni és a szövetségben magunkkal vinni ezt a réteget, akkor magunk számára támasztunk nehézségeket. Velük nekünk szoros szövetségben kell lennünk, ugyanakkor a szövetségnek egyik feladata a kispolgári gondolkodás ellen való nevelés. Ez teszi bonyolulttá a kispolgárokkal való szövetség kérdését. A kulturális élettel kapcsolatosan; Két oldalú feladatunk van: egyik oldalon ki kell elégíteni a meglévő igényt, a másik oldalon harcolni kell ez ellen az igény ellen. Azok a csúszkálások, amelyek a művészet politikában adódnak, onnan vannak, hogy az igények kielégítésével kapcsolatosan nem vagyunk rendben. A legtipikusabb kispolgári jelenség a világ metafizikus megfogalmazása. Ez a gondolkodásmód megtalálható a tudósok közt és a többi rétegek között is. A világ lényegében a szocialista fejlődés során nem változik - mondják - hiszen az emberi lélek bizonyos mennyiségű boldogság befogadására alkalmas és ilymódon az ősembernek is meg voltak az örömei és fájdalmai és ugyanigy van ez a modern emberrel is. Ez a nézet meg van a leggegyszerübb, kevésbé müveit, és a müveit körökben is. Azt mondjákj mindig voltak háborúk, hagyjanak minket békén. Lent és fent egyaránt a passzivitás és cinizmus, - talán ez a mi legnagyobb ellenségünk. Itten ha szóba jönnek különböző rendezvények, - passzivitásra bukkanunk. Ha megnézzük, hogy kik azok akik mindig fekete foltot jelentenek az ország szellemi térképén, - láthatjuk, hogy ez a többséget jelenti. Szeretnék ezek ha béke és jólét lenne, de az ábránd - hangoztatják. Vannak ilyen küliönböző megnyilatkozások, s ezek mellett nem mehetünk el szó nélkül.