MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1960
1960-06-06 22. öe. - 1960_PB 22/26
Az ellenőrzés előtt jön még a célkitűzés végrehajtásának megszervezése. A munka zömét ez tegye ki. Mozgósítani kell. Ez nekünk erős oldalunk. Higyjék el az elvtársak, a legtöbb tartalék itt van. lehetséges, hogy termelékenység, anyagfelhasználás tekintetében még rosszul tervezünk, de nagy kilengések itt már nincsenek, nagy rejtett tartalékok a tömegek mozgósításánál vannak, mégpedig sok vonatkozásban? gazdasági vezetők, pártszervezetek, tömeg szerv ez etek és a tömegek munkájával kapcsolatban. A gazdasági vezetés és a pártszervezetek viszonyát kb. az jellemezte régebben, hogy leszálltunk a magas lóról, lemondtunk arról, higy hivatalból mindenhez értenie kell a pártvezetőknek. Volt egy olyan nézet is, hogy "mi dolgozunk, ti csak politizáljatok", Ez is megszűnőben van. De van még egy elég általános, egyébként apró, de fontos kérdés: Az észnélküli rivalizálás, helyenkénti bizalmatlanság a pártszervezetek részéről a gazdasági vezetés irányában. A kongreszszus előtt a pártért ekéz léten is volt egy rossz kicsengééü jelenség, értem alatta a gazdasági vezetők szapulását. Ha megérdemli az a gazdasági vezető, akkor érdem szerint és reálisan kell szapulni. Bizalmatlanság a pártszervezetek részéről sok esetben fennáll, mi már tudnánk, mit kellene csinálni, csak a vaskalaposok nem tudják. Amit Diósi elvtárs elmondott, a nyereségrészesedésre való törekvés, hogy elviszik a gazdasági vezetőt, hggy különbőzé könyvelési technikával biztosítják a nyereségrészesedést. Hát ne legyenek a munkások előtt nagylelkűek, hanem legyenek nagylelkűek a népgazdasággal szemben, ne legyen "jó fiu" 800 ember szeme előtt, hanem az egész népgazdaság előtt. Fel kell tételezni ugyanakkor a jóindulatot. A hibákkal szemben fel kell lépni, de csak konkrétan, ne általában. Az általános fellépés nem jó, ezen kell változtatni. Egyébként ami az üzemen belüli munkamegosztást illeti, van javulás. Jó és szépek az eredmények. Az együttműködésnél érdemes felhívni a figyelmet, hogy volt a párt munkának - és ez központi kérdés volt 1948-49, 1950-55-ben, ez pedig a permanens normarendezés. Ettől megszabadultunk 1956 után. Azt hiszem, közmegelégedésre jól tettük. Van normarendezés. Nem akarunk senkit ijesztgetni, bár a vezető pártiunkéi onááiu sok sem ismerik behatóan most ezt a kérdést, mert akkor ugy levettük a napirendről, hogy ma nyomát sem látni'. Ebből két rossz dolog származik. Az egyik, hogy helyenként a gazdasági vezetők rendezik a normát akkor is, amikor nem volna szabad, ész nélkül, apolitikusan. Ez nem jó. Másodszor: nem rendezik, amikor kellene. Mindkettő rossz, az összhangot meg kell teremteni. Nem központi kérdésként kezelni, de foglalkozni kell vele. Fontos a technológiai fegyelem és az átlagbér is. E2 Z ei a kérdéssel tudományos alapon, szakszerűen kell foglalkozni, s azt kell látni, hogy a megérett normarendezés a kereset emelkedését jelenti perspektivikusan és a gyorsabb felhalmozási lehetőségeket jelenti, s nem srssabad levenni a napirendről. A vizsgálat és az anyagot sok segítséget aa a termelés párt ellenőrzése módszereihez, bár ezt még tökéletesíteni kell. Egészében véve meg lehet állapítani, hogy nem állunk rosszul Budapesten a termeléssel való foglalkozás tekintetében, bár a kérdéssel szakszerűbben kell foglalkozni, s akkor még előbbre megyünk. C s erv e nk án é e Ív t ár sn 5: Kedves Elvtársak ! A vitában olyan kérdések nem merültek fel, melyekkel ne lehetne egyetérteni, különösen a javaslatok megfogalmazásában és abban, hogy a vizsgálat tárgyával tovább kell foglalkozni, majd hogyan kell alkalmazni, akár tapasztalatcsere, akár más formában. Gáspár elvtárs kifejtette a három fő motívumot az ipar gazdasági szervező tevékenységét "1, a felső vezetéstől kezdve az alapszervezetig megpHBBÍ-ha-
