MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1960
1960-06-06 22. öe. - 1960_PB 22/23
f. Van olyan programra, amit ugy a pártszervezet, mint a gazdasági vez rtés, vagy a szakszerv ez art részéről termelési tanácskozásokon mindig meg lehet tárgyalni, hogy hol lehet még nagyobb eredményeket elérni, ez által komoly munkaver a eny-mozgalmat lehet kifejteni üzemen belül. Ezt nagyon bevált módszernek találtam a magunk területén. Arra gondolok -figyelembe véve az anyagban emiitett tanác; talánságokat- nem ártana ez-fr konkrétabban megnézni és tudatosabban szorgalmazni ennek alkalmazását. Diósi elvtárs: Magam részéről az anyagot jónak tartom és C s ervenka elvtársnő kiegészítését is, mert mindkettő megegyezik a mindennapi tapasztalatainkkal. A problémák, melyek gátolják a gyorsabb élőrehaladást, helyesen vannak összesítve. Néhány problémát szeretnék felvetni, mely egyrészt szerepel az anyagban, másrészt a napi gyakorlati problémát jelenti, melyekkel mi magunk is küzdünk. Hgg gondolom, a térne lés pártellenőrzésénél figyelembe kell venni a konkrét gazdasági szervező munkát is és a pártszervezetek, valamint a kerületek is kiinduló ponttul a párt célkitűzéseit, a népgazdaság érdekeit veszik g figyelembe. Gyakorlatilag itt van a legtöbb összeütközés. Ez a népgazdasági érdek* figyelembe vételt egyes vállalatok és pártszervezetek nem mindenütt egyformán értelmezik. Bármennyire javult a népgazdaság irányító szervek munkája, azért még komoly eáfcü dályai vannak az előrehaladásnak. Elsősorban gondolok itt a részarányok kialakitására. A tervezésnél kezdődik a probléma. Az 1960-as év tervezésénél mágis figyelni kellene a* többi 5 éves tervek előkészitésére is. Egy hónapja összehivtuk a tervekeket és kiderült, hogy a tervezésnél a tervezők elsősorban a mennyiséget veszik figyelembe és a többi utasitást - kétharmadrész termelékenység, egyharmadrész munkáslétszámmal - nem ismerik, erről fogalmuk sincs. Nem lehet jól tervezni, ha nem látjuk, hova akarunk eljutni és ennek mik az akadályai. Ide tartozik az is, hogy a mindennapi gyakorlati munkában a különböző szervek között gazdasági, iparirányitó, pártszervezetek között /bár nagy az előremenés/ nincs meg a legfontosabb, az összehangoltság. Nem igen fordul elő. hogy leülnének megbeszélni a ténylegesen egységes szemléletet és módszert. Az 1959* márciusi határozat ota, mely az egységes szemlélet kialakitására forditja a figyelmet, komoly eredményeket értünk el. Különböző gazdasági szervek /beleértve a vállalatvezetést is/ az ipar-irányitó szervek intézkedéseiket kiadják, de nem számolnak a legfontosabbal, az emberrel. Nem gondolják végig, hogy ki-adott intézkedéseik milyen hangulatot váLtanak ki, mi lesz a következmény. Különösen két iparágnál szembetűnő ez. Súlyos ez azért, mert fontos ez a két iparág: egyik a híradástechnika, másik a műszeripar. Egyelőre csak utasításokkal dolgoznak. A jelentésben is helyesen van megemlitve és a kongresszuson is szó volt erről, hogy célkitűzéseink helyességéről meg kell g#zni az embereket és figyelembe kell venni azt, hogy milyen feltételeket biztositunk a cél elérésére. Helyesek azok az intézkedések, melyek megfelelnek a vállalat, a népgazdaság •'te ^M
