MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1960

1960-06-06 22. öe. - 1960_PB 22/10

- 8 Maros Józsefné elvtársnő. Az anyag célul tűzi ki az iskolák szakmai képzésének kialakítását .Hasznos lenne figyelembe venni a népgazdasági érdekeket és szükségleteket is, amennyiben erre lehetőség van. A tapasztalat az, hogyha pl. a gyerekek l-l iskolából 4 éven keresztül a szövőiparba járnak ki, sokan lesznek, akiknek megtetszik ez a munkahely, és ha elvégezték az iskolát abban a szakmában akarnak dolgozni, Sokan nem akarnak üzemekbe menni dolgozni, mert nem ismerik, hogy ott milyen lehetőségek vannak, és miiyen ott a munka. Ha van olyan lehetőség, hogy összhangba hozzuk a népgazdaság szükségleteivel, ez hasznos lenne a további fejlődés szempontjából a fiatalok számára. Vágvölgyi elvtárs beszélt a belső kerületek problémájáról. Nekünk is sok ilyen problémánk volt és van.^sak a szülőkön keresztül alakulnak ki kapcsol .tok az üzemekkel. i%y-két • helyről ki akarják rakni tanulóinkat az üzemekből, mivel saját kerületük alakjait akarják odahelyezni, &z nagyon helytelen dolog, hiszen köztudomású, hogy az V. kerületben igen sok a középiskola és üzem jóformán nincs egy sem.Így kénytelenek vagyunk más kerületbe vinni diákjainkat. Az a javaslatunk:h

ogy a Budapesti PB és a tanács budapesti szinten csináljon valami elosztást, hogy ne kelljen ilyen partizán módon üzemeket szerezni az olyan kerületéknek,ahol nincsenek üzemek. A mi lehetőségeink korlátozottak és igy iskoláinkban főleg tanműhelyek vannak. A tapasztalatok azt mutatj k, hogy a tanműhelyek inkább a fegyelmezetlenségre nevelnek. A gyerekek látják azt, hogy itt nincs olyan fegyelem, mint a hét 5 napján. Munkaközben lógnak, beszélgetnek. •^zzel éppen az ellenkezőjét érjük el annak, mint amit akarunk. Sok középiskolásunk tanulja a kereskedelmet a politechnikai oktatás keretében, pl. az Úttörő áruházba járnak ki a gyerekek. Az első időben előfordult, hogy hosszabb időt töltöttek a büfében. Meg kellett nekik magyarázni,hogy ezt nem lehet csinálni, hiszen ha az elárusitók is ezt tennék , akkor megállna a kiszolgálás.Ma már szép eredményeket értek el a gyerekek és sokat tanulnak áruismeret terén.i^em az a helyes módja a politechnikai oktatásnak, hogy áruházakba vigyük a gyerekeket, hanem az, hogy üzemekbe, mert jelentős fejlődést ott lehet elérni. Hasonló rpoblémákat jelent az üzem látogatás is.A gyerekek, de a nevelők is ^zivesen hajlanak arra, hogy pl .a GoOkoládégyárba menjenek gyárlátogatásra. Ez nem helyes.Más jellegű üzemekbe kell vinni a gyerekeket.Az üzem látogatás után pedig ki kellene értékelni az ott látottakat. Ami a szemlélet megváltoztatását illeti nem határoznám meg ilyen egyértelműen, mint ahogyan Vágvölgyi elvtárs. Van javulás ezen a téren, de igen sok még a probléma'is, nemcsak a szülőknél, hanem a pedagógusoknál is. A pedagógusok középJLÍ4