MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1959

1959-11-19 18. öe. - 1959_PB 18/18

- 17 kihasználva. Itt nagyok még a tartalékok. Engedjék meg, hogy még két dologgal foglalkozzak. Az egyik a termelési tanácskozás. Erről röviden annyit, hogy a munkásoknak még mindig nem a túlnyomó többsége vesz részt ezeken és a legtöbb tanácskozás szinvonala nem viszi előbbre az ügyet, sok javaslat sikkad el, nem lesz megvalósítva. Világos, hogy ezen a téren még nagyon 3ok a javitanivaló és nagyon sok tartalékunk van. Nem használjuk ki a meglévő tartalékokat. Az elvtársak nincsenek tisztába néhány kérdéssel. Az Üzemi Tanácsnak van javaslattevő, véleményező és döntési joga. Az üzeni tanács nagyon eleven kapcsolatot teremthet a munkásokkal és az elvtársak nem gondoltak arra, hogy 80 ember jól tudja vinni a Párt politikáját a tömegek közzé. A Szakszervezet fontos szerv és nem veszik semmibe. Mindenütt, ahol szocializmust épitenek, bizonyos tövényszerüséget be kell tartani, azonban törekedni kell nemzeti sajátságokra is. Mindenütt törvényszerű az üzemi demokrácia, a munkásnak van beleszólása a vezetésbe, de hogy valósitják meg, az mindig az adott országnak, vagy adott személynek joga és ezt sokféleképpen meg lehet csinálni. Egy időben ugy voltak, hogyha láttak valamit a Szovjetunióban alkalmazni akarták, volt amikor a jugoszlávoktól és a kikai elvtársaktól akartak átvenni módszereket. Az üzemi demokráciát egy termelési tanácskozással lényegében megvalósítani nem lehet. Minden munkásnak módot kell adni arra, hogy a termelésbe beleszóljon. Meg kell nézni, hogy a munkások hogyan vannak bevonva a vezetőségbe. A harmadik kérdés a munkaverseny kérdése. Egyrészt befejezéshez közeledik a kongresszusi verseny, ezért előre kell tekinteni. Jön a 3 éves terv befejező időszaka és amak ellenére, hogy 1959-ben megvalósítjuk a határozatokat, van mégis bizonyos terület, ahol lemaradás van. A még hátralévő 6 hét alatt azon kell lenni, hogy minden vonalon teljesítsük a tervet. 196o-ban mire kell a figyelmet irányitani: a termelékenység területén sokkal nagyobb eredményt elérni, mint eddig. 1956-től mostanáig megtanultunk gazdaságosan és takarékosan dolgozni. Eredményeink nagyok, de a jellemző mégis az, hogy bár mentünk előbbre, mégis azokat a termeivényeket használtuk fel, ami a felszinen megtalálható volt. Ahol sok volt az anyag, vagy felületesen kezelték, vagy inkább szervezeti intézkedéseket tettünk stb. Ha gyorsabbá akarjuk tenni a termelékenységet, akkor a munkát jobban meg kell szervezni