MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1959

1959-04-24 13. öe. - 1959_PB 13/8

- 6 Döbrentei Károly elvtárs: Caervenka elvtársnő beszámolóját jónak tartom és a kialakult légkört is nagyon pozitívnek tartom. Igen jól vázolta Cservenka elvtársnő a kérdéseket, csak alá lehetne támasztani azt a részt, ami a káderekkel való foglalkozást illeti. Én magam a személyzeti munkával foglalkozom é3 szintén azt tapasztalom, hogy az egyéni beszélgetéseknél az emberek kinyiinak és utána magabiztosabban végzik munkájukat. Látják azt, hogy nincsen a káderanyagban semmi misztikum és a bizalom légkörében végzik tovább a munkájukat. Az előadáshoz nem sokat tudok hozzáfűzni, mert nagyon kereknek tartom. A termivalókat kicsit szerényen vetette fel Cservenka elvtársnő, azonban biztos, hogy egy-két lépést igy is megyünk előre. Amit Csendes elvtárs felvetett - Cservenka elvtársnő a bevezetőjében megmondta, hogy csak a pártapparátusban dolgozó káderekkel foglalkozik az előadása során - . Nekem az a véleményem, hogy nem tudott ebben a körben megmaradni és a határozat 3. pontját nézzük-^minisztériumok, szakszervezetek, tömegszervezétek stb. - akkor a

zt látjuk, hogy kiléptünk ebből a körből és a párt káderpolitikája széles. Szeretnék egy olyan dologról beszélni, amit bizonyos tapasztalatok alapján vetek fel. Azt látom, hogy a minisztériumi munkakörben dolgozó párttagok között megvan a kölcsönös bizalom, sőt ez egyre javuló tendenciát mutat. Azonban vannak még hibák. Pl. olyasmit tapasztalok a KB. részéről, hogy megvizsgálják a Könnyűipari Minisztériumban a kádermunkátl és létrehoztak ennek érdekében egy brigádot. Ennek a bngádnak a vezetője az én területemen dolgozó egyik személyzetis ember. Az a véleményem, ha informálódni akar a párt illetékes osztálya, helyes módja az információszerzésnek az volna, ha akár a minisztert, vagy a VB. titkárt, vagy a személyzeti vezetőt - esetleg mind a hármat egyszerre - szólítaná fel, hogy tegyenek egy jelentést az ottani személyzeti munkáról. Minden kommunista funkcionárius felelős a saját területén folyó munkáért. Elsősorban a bizalmat erősitené, ha megkérdeznénk, hogy hogyan dolgozik, milyen eredményeket ér el. Ha az igy kapott jelentés esetleg nem helyes, abban az esetben szükség van egy komolyabb vizsgálat végzésére. Az a tapasztalat, hogy a brigád-munka egy kicsit elharapódzott. Jónak tartottam, amikor a párt széleskörű vizsgálatot inditott a munkásosztály helyzetével kapcsolatosan, van más brigádmunka is amit nagyon helyesnek tartok, pl. a Fővárosi Tanács munkájának vizsgálata, stb. Ugyanakkor azonban az a tapasztalatom, hogy az infor málás egyedüli módszerének tartják a brigádvizsgálatokat. Az a vé leményem, hogy feltétlenül alkalmazni kellene más információs módszereket is. Meg kell mondani, hogy csak az ilyen brigád és az úgynevezett társadalmi munkában, a különböző üzemekből és minisztériumi szervekből nagyarányú az emberek munkából való kivonása. A határozat egyik pontja meg is mondja, hogy fel kell tárni az u.n. fekete függetlenitést. Ezzel a kérdéssel érdemes volna foglalkozni. Sok esetben előfordul bizony, hogy az igy felgyülemlett munka az ottlévő többi dolgozóra hárul. Csak egy-két esetben fordul olyan elő, hogy brigádmunkában résztvevő a saját idejéből oldja meg a napi munkájának az ellátását. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR