MDP Budapesti Titkárságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1949. szeptember 27. - 1949. október 25.

1949. október 25.

felé, hogy a párttitkár feladata minden erejével törekedni arra, hogy jó elvtársias viszonnyal segítse elő a mi nehéz helyzetben lévő gazdasági funkcionáriusaink munkáját, Segiteni kell többekközött azzal, hogy semmiféleképpen személyi dolgokat nem enged érvényesülni. Igyy ahogy a felszólalások elhangzottak, ugy néz ki, hogy nem lesz könnyű dolog ezt rendezni. Azt hiszem az itt felsorolt részletek te- ' szik nehézzé, mert ez csak növekedése a Feketéné és Veghné közötti rossz viszonynak. A Párt iránti hűségnek leszr.a jele, hogy a Titkárság figyelmeztetése után az elvtársnők azonnal és tökéletesen felszámolják a súrlódási felületeket. • A

jtai elvtárs: Az a vóleményej hogy ez a kérdés nem oldható meg egyszerűen ugy. hogy a két elvtársno kezetfog egymással és akkor rendben fog menni minden. V" ndor elvtársi Le kell szögelni azt, hogy a Goldberger gyári pártszervezet az utóbbi hónapok alatt igen komoly fejlődésen ment keresztül, ami azt jölenti, hogy a pártszervezet munkája nemcsak politikai, de termelÓB területén is javulást mutat annyira, hogy a Goldberger gyári pártszervezet a textilipari pártszervezetek között a jó partszervezetek közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy a Goldberger gyári pártbizottság , ólén Fekete elvtársnővel, jó munkát végzett. Azonban ez a személyi viszály, ami kialakult, ezen keresztül Feketénét más szempontból kell nézni. Azt hiszem, hogy nem arról van szó, hogy Feteténé nem minden helyzetben szerette a termelési munkát vinni, itt pusztán emberi gyengeségről van szó. Fekrtónó elvtársnőnek van egy alapvető hibája, és ez a hiúság- amely megmutatkozik bizonyos mértékben a pártmunkában, a káderek felhozásában. Feiketéné elvtársnő az ő munkájában felhozz a a kádereket addig, amig belső területen erősitik a munkát, de ami már feljebb emelné az embereket, ott már nem sggiti őket. Ebben van bizonyos hiúság, amely megmutatkozik sok megnyilvánulásában, pl. tetszik Feketéné elvtársnőnek, ha őt ünneplik, stb. Amikor a vállalatvezető beiktatása volt hazajöttem és azt mondtam, hogy Feketénének nem forgott a nyelve eléggé ahhoz, hogy az uj vállalatvezetőt népszerű sitse. Láttam, hogy Feketéné nem ugy fogadja az uj vállalatvezetőt,. mint akit ő is segiteni akar. Ezután az következett, hogy nem ugy se gitett a Feketéné elvtársnő, hogy a segítségen keresztül felemelje, hanem ugy, hogy bebizonyítsa, hogy ő nem eléggé alkalmas arra, hogy a vállalatvezetést ellássa. A másik pedig a Végh elvtársnő. Én azt hiszem, hogy ez a bizalmatlanság kölcsönös volt. Végh elvtársnő sem ment felvértezve feltételnélküli bizalommal a pártzsrvezete vezetőge iránt. És ezt a rossz kezdetet nem segítették elő rendes kritikával és önkritikával. Ebből az következett, hogy :r.ind a kettő akart támaszokat találni magának, hogy neki van igaza és nem y a másiknak. Véghné elindult az Iparügyi vonalon és részben a Központi vonalon és Feketéné elvtársnő a pártbizottsághoz ment. Nekem az a véleményem, hogy felszínen mozognak, amikor azt mondják, hogy meg van oldva a kérdés és ninc% semmi baj. Ezt mutatja, hogy nem gyakoroltak önkritikát, hogy a kölcsönös bizalmatlanság még mindig fennáll és ha azt ki akarjak küszöbölni a Párt érdekében, akkor elsősorban a saját területük felé és önmagukkal szemben is egy komoly önkritikát kell gyakorolni. Azt hiszem, hogy a Nagybudapesti Pártbizottság Titkársága ezzel kérdéssel ugy foglalkozik, hogy ilyen formán utoljára foglalkozik és ha az elvtársak az itt elhangzott kritikán keresztül alapvetően nem tudnak változtatni, akkor itt más módszerekhez kell folyamodni, ahhoz, hogy itt helyzetváltozások legyenek. Mi is egy kicsit hibásak vagyunk abban, hogy nem fogtuk meg ezt a kérdést ilyen formában eddig.