MDP Budapesti Titkárságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1949. február 1. - 1949. április 5.
1949. február 8.
I - 3 süket ós ez azonnal jelentkezik munkájukban a szük prakti£\zmus formájában. Az oktatás felé végzett munkánk a pártiskolai hallgatókkal való foglalkozásra korlátozódott. Ennek egyik következményehogy mig a pártiskolai hallgatók között középfokú iskoláknál 82yb, alsófoku iskoláknál 80% a munkások száma, addig a szemináriumokon és az egyéni tanulásban ez 60-70%-ot tesz ki. Ennek megváltoztatása érdekében a káderhálózaton keresztül itt is irányitanunk kell a krufeiegatást. HOSSZ szociális összetételükkel kitűnnek az iskolai előadók és a szemináriumvezetők /statisztika mellékelve/. üJzen hiba kiküszöbölésére előadó- és szemináriumvezető-képző speciális tanfolyamokat rendezünk. A Nagybudapesti Káderosztály a kerületi és városi vezetőségek szociális összetételével foglalkozott, azonban az alapszervi vezetőségekkel és pártmunkásokkal már nem. Ennek következtében a kerületi pártbizottságok szociális összetétele megjavult, mig a körzetekben - különösen a belső kerületeknél - a vezetőségekbe és a pártmunkások közé majdnem teljes egészsében kispolgári elemek szivárogtak be. A felülvizsgálás most lehetőséget nyújt ennek a helyzetnek gyors megváltoztatására. Nehézséget jelent ezen a téren az, hogy még nem tudtuk tisztázni, helyes-e üzemekből kádereket bevonni a körzetekbe? /különböző területek szociális összetételéről statisztika mellékelve/. A széles párttagságban általában elmosódtak a különbségek volt kommunisták és volt szociáldemokraták között. Ez a kérdés azonban nem volt eléggé átpolitizálva. Visszatükröződik ez alapszervi vezetőségeinknél, ahol már nincs meg az egyharmad-kétharmad arány. Például a W.M. gyárban 54-0 alapszervi vezetőségi tagból 50 a volt szociáldemokrata. A pártbizottságokban és általában felsőbb funkciókban nem csökkent a volt szociáldemokraták száma, sőt egyik-másik helyen emelkedett. Az egyesülés után - az arányra ügyelve és a volt szociáldemokrata kádereket nem ismerve - bekerültek kisképességüek is a pártbizottságokba, de ezek nagyrészt kicserélődtek tehetséges volt szociáldemokrata párttagokkal. Kádereink összetételének egyik leggyengébb pontja, hogy pártvezetőségeinkben kevés a nő. Ezen a téren jellemző, hogy mig körzeti pártmunkásaink között kb. 40-4-5/6 a ugyanakkor körzeti titkárainknak mindössze 13.6%-a nő, holott a körzetekben különösen fontos szerepük van a nőknek, üzemi alapszervi titkáraink között 14. Jfo a nők száma és ebben már benne vannak a többségükben női munkásokat foglalkoztató üzemek is. Nem sokkal jobb a helyzet a pártbizottságoknál sem, bár itt a Nagybudapesti Káderosztály közvetlen kontrolja javitott az arányon /statisztika mellékelve/. A nők alacsony számának okát abban látjuk, hogy egyrészt funkcionáriusaink a női káderektől többet követelnek, mint a férfiaktól, holott az ellenkezője a helyes, másrészt nem segitjük eléggé az elvtársnőket speciális nehézségeik leküzdésében. Kerületi és üzemi vezetőségeink általában sokat foglalkoznak a termelési kérdésekkel, bár azok a funkcionáriusok, akiket régebben kiemeltünk a termelésből pártvonalra, elszakadták az üzemi problémáktól. Tapasztalataink szerint az ü.b.-ok és bizalmi testületek nem hajtották végre a szükséges fordulatot a termelés felé. Az államosításkor és azóta is politikai kádereket helyeztünk a termelést irányitó felső funkciókba, azonban ezeknek szakmai továbbképzésére nem fordítottunk kellő gondot. A vállalatvezetői kinevezések után volt néhány tanfolyam, de ezek úgyszólván megszűntek. Vannak vállalatvezetők, akik igyekeznek kivonni magukat a Párt ellenőrzése alól, elszakadnak a tömegektől. Ezeknek a száma azonban csekély és a főveszélyt nem is ebben látjuk, hanem abban, hogy szakmai képzettségük nagyon elmarad a követelmények mögött. A műszaki főiskolák, művezetői tanfolyamok és egyéb szaktanfolyamok nem tartanak lépést a szükségletekkel, de még a munkások érdeklődését sem tudják kielégiteni. A szakoktatásban nincs egységes irányitás, ötletszerű.