MDP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1955. április 19. - 1955. május 3.

1955. április 26.

Pb- WZb . ^ Jelentéé aa Iróazövetaés pártszervezetének munkájáról. Előad** Tamáai KlffK Ifil** «l»*ársi Kiegészítőül - mivel a feljegyzésben oeek érint?* tan - szeretnék foglalkozni a Központi Vazatőség márciusi határozatival aa irodalom politikával kapeaoletb&n. A pártszervezet aktivá ülésén, teggyűlésen, pártosoport ülésen megkezdte a Központi Vezetőcég határozatának feldolgozását. Ezeken as üláaeken nagyjában politikai értelmezáeét tárgyaltuk meg a határozatnak, da nem jutottunk tovább, gyakorlati, konkrét irodalompolitikái alkalmazását nem tárgyaltuk Mis* A legutóbbi megbeszélések alapján a határozat konkrét irodalompolitikái földolgozásét most kezdjük mag áa a következő üléseken már a határozat konkrét irodalompolitikái alkalmazását la mag tudjak oldani, legalább ia részletében, hogy segíteni tudjunk as általános kumirpolitikai kialakitáaábam. Sz szükséges, mert sok tisztázatlan probléma van áa nem tudnak előrejutni az irodalomban addig, amíg a határozat konkrét, gyakorlati alkalmazását el nem kezdjük. A pártoktatáenál aajnoa, abbéi as alvbaa nem helyee maggondóláéból ^ indultunk ki, hegy a pártoktatáe karatét la ugy kall megszabni, * hogy as Írókhoz közelhozzuk, mart eddig a máa pártszervezetek formáját követtük áa as nem vált ba. Elsősorban a pártveaetőaág hibájából elgondolásunknak az lett gyakorlatban a következménye, hogy a pártoktatáe - a marxizmus-leninizmus tanulmányozásának - szükséges formál la elsorvadtak, vagy legalábbis rendkívül csökkentek áa a asáleaitáare szánt kereteket nem tudtuk megtiltani. Tervét dolgoztunk kl a filozófiai előadások tarvét. Nagyjabél es alsőaorban filozófiai Jellegit problémákat tartalmazott volna, melyeknek megvitatása ss agáaa írószövetség számára fontos és helyes lett volna. "Est « tarvet elkészítettük áa belenyugodtunk abba, hogy ss Elnökség elvállalta lebonyolitáeát áa lényegében nem történt semmi. Sok elvi, politikai áa irodalompolitikái problémát kall megvitatni a szakosztály karatéban. Amikor agy irodalmi műről vas asó, akkor as ösazea azzal kapcsolatos társadalmi problémát ia mag kall vitatni. Szakosztály életünk la elsorvadt, itt sem volt mód arra, hogy vita folyjék. Megállapodtunk abban a Központi V«zetőeéggel, hogy Idősként vésető elvtársak- akik szakértői a területnek- információé Jellegű tájékoztatót adnak, aholas irók kérdéseket tehetnek fel, tisztázhatják as ismereteikben lévő hiányt, vagy amiről a Szabad Népen keresztül nem értesülhetnek. Két ilyen előadáa volt, mindkettőt Horváth Márton elvtára tartotta* Nagy segítséget adott a munkához. 1954. tavaaza óta ilyen jellegű előadáa nem volt. Részben mi asm szorgalmastuk, pedig est tartjuk a eeglteég lagfontoaabb formájának. Tan olyan Jelenség, hogy a pártonkívüli Írók ast mondják " tl vitetkossatok, mi meg majd Írunk.* Sokszor abban a véleményben lgasság ia van. Tita kall, anélkül nlnoa munka. De sokszor nem jól válogatjuk mag a problémát, amiről vitatkozunk éa igy nem segíti es Íréi alkotó munkát. Ebben a nésatban termásseteaen as la benne van, hogy lebeeeulik az elvi kérdések tisetásásának fontosságát. Tolt olyan nézet, hogy aok a vita, elég volt belőle. Ezek as Írók - pl. Illyée - nem vaasnak részt a vitában, hanem elvonulnak dolgozni. Sokszor nekünk la aa az érzésünk, hogy legjobb dolgosul. As utóbbi Időben már ugy látjuk, hogy kezdik megemáeztenl Sándor András kizárását. Nlnoa nagy visszhangja.