MDP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1955. április 19. - 1955. május 3.

1955. május 3.

zottség bizza meg Szűcs, Pesta és Kordéné elvtársakat* hogy forduljunk a KV. Adminisztratív Osztályén keresztül a KV-hez, a Minisztertanács illetékes miniszterhelyettea elvtárshoz, hogy amennyiben lehetséges költségvetés emelést érjünk el, és szorgalmazzuk különbőzé kérdésekben az intézkedéseket. Azonban nagy hibát követnénk el, ha nea látnánk, hogy áriáéi lehetőségeink vannak a meglévő erők okosabb felhasználásával. a tartalékok feltárásával. Azt hiszem, hogy a Fővárosi Tanács Egészségügyi Osztálya • nem Vikol elvtársról van szó - egy kicsit leszűkíti hatáskörét. Sokkal aaélesebb hatósugárban kell tevékenykedni. Igy az üzem egészségügyi védelemmel, az üzemi orvosok kérdésével többet kellene foglalkozni. Véleményem szerint az elvtáreak aa üzemi ambulanciákkal nem sokat foglalkoznak. Helyesnek tartanám, ha a tanács, a minisztérium, az illetékes ipari minisztériummal kooperálva sokkal többet foglalkoznának ée tennének ebben a kérdésben, meg kell mondani, hogy egyes üzemekben szégyenletes állapotok vannak. As üzemorvosi rendelők piszkosak, rossz-hel.yen vannak elhelyezve, a felszerélés sokszor teljesen alkalmatlan. Ha az Igészségügyi Osztály jobban csatázna a meglévő munkavédelmi beruházásokból, az igazgatói alapból sokkal többet lehetne kicsatá ni. Számos helyen nincs felszerelés, tiszta lepedő, az orvosoknak még köpenyük sincs. Ízért azt hiszem sokkal erőteljesebben kell foglalkozni az üzemegészségüggyel, az üzem-ambulanciákkal. Ez szervesem összefügg a főváros- egészségügyével. Teljesen lehetetlen, hogy amikor egy orvossal nem tudnak mit kezdeni, nem akrják még nyugdíjazni, üzemi orvost csinálnak belőle. Javítani kell az üzemi orvosok összetételét, politikai összetételét is. Jó szakembereket küldjünk üzemi orvosnak. Meg kell vizsgálni, ninos-e az üzemi orvosok anyagilag hátrányos helyzetben. A Budapesti Párt- Végrehajtóblzottság as Illetékes szakszervezetek foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. A tanács Egészségügyi Osztálya több problémát vessen fel felénk. Miközben arról van szó, hogy nem jut elegendő pénz a kórházak felszerelésére, személyzetére, ugyanokkor niIllókat dobunk kl táppénz kifizetéssel. Kétségtelen tény, amit Pongrácz elvtárs mondott, hogy 2o #-a táppénzosaló a betegeknek. Ez sok, itt meg lehetne takarítani jelentős összeget, meg kell nézni, ha a százalékot leszorítanánk, nem lehetne-e abból as összegből javiteni a létszámot. Feltétlenül határozott harcot kell vivni a tanács Egészségügyi Oastályának, az illetékéé szakszervezeteknek a táppénaosalók ellen. Javasolom, vizsgálják meg szükséges-e, hogy a körzeti orvosoknak 7 nap kiírási joguk legyen, s amennyiben ez nem szükséges, állitsuk vissza három napra. Ezt osak akkor szabad végrehajtani, ha a munkában nea okoz zavarokat. Ebben mi most ne határozzunk. Kérjük', hogy ah Egészségügyi Minisztérium vizsgálja meg ezt a kérdést, mert kétségkívül igen nagy itt a liberalizmus. Az általános lazaság, ami érezhető volt *géez gazdaságunk vonalán, ezen a területen ia súlyosan érződött. Jelenleg az általános lazaság felszámolás alatt van, ezért a táppénz vonalán ls fel kell számolni a liberalizmust.