MDP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1955. január 4. - 1955. január 13.

1955. január 4.

Földes László elvtársi Elvtársait mag kall mondani,ón la aeok közzétartósom,akik a cikket moat olvasták el* Nekem aa a véleményem,hogy a cikknek nagyon szokatlan a hangja, a magyar saj tóban nem Igen olv&ahattunk ilyen és ehhez hasa nlé irodalmi munkát* Ami aa alapgoalatát illeti, az tényleg vllágoai egy diszszidált, volt genlry gondolatai, iíeház jbua bármit bele* magyarázni. Döntő kérdés,hogy vájjon a oikkirét milyen szándék vezette* Véleményen szarint, nem kétségéé, hogy be akarta muta ni, hogyan gondolkozik rólunk aa ellenség* S ezt nem tartom nemzeti katasztrófának* Magam részéről a befejezést tartom rossznak, mikor azzal fajeai be,"ugyan miféle népfront az, amelyben ninos benne a nép** - ezt Így még az ellenség szájába sem lett volna szabad adni. m»ő |mre élvtárs* JSlorebocsátom, hogy amikor megjelent a aajtóban elolvastam a cikket, éppen színházban voltam a a szünetben át* futottam, utána eltettem és kész. Bgy héttel később Bíró elvtára telefonon felhívott és megkérdezte, hogy olvastam-e a cikket éa kérte nézem meg, mert a Központi Vezetőségtől felhívta őt valaki és azt mondta, hogy ellenséges érvek vannak benne. Újra elolvastam a cikket és agy láttam, hogy ebben ellenséges érvek nincsenek, de a "?M hangnem nem a legszerencsésebb. Gondolkoztam rsjta és utána vissza akartam hivni Bíró elvtársat, mart furcsának találtam, hegy haladó szelleműember képez ilyet leírni, és amikar megegyez«r elolvastam az volt a meggyőződésem, hogy nem volt helyes a cikk leközléee* Eirő elvtára beszélt arról, hogy a dráma irodalomnak faladata leleplezni az ellenséget. Ka a legutóbbi években megjelent uj, modern színmüveket megnéztem, de az ellenség leleplezésének ilyen válogatottan ocsmány hangjával még nem találkoztam. Hogy csak példát vegyek Ady ia mag* mutatja aa ellenséget, gyűlöletessé tudja tenni, ott vem pl. "Kató a misén*' c. verse, melyben ugyan nem káromkodik éa nem használ ilyen kifejezéseket, de mégis mag tudja mutatni az egyház belső életét. Vagy itt volt Kárai cikke, hasonló tárgyú veit és mégis szép. Nem kell, nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy meggyülölteeaük az elleneéget a néppel ilyen eszközt használni. Ilyet még nem láttam. Ilyen válogatott átkokkal ellenkező hatást érünk el, őrről meg vagyok győződve. Minden művészetneki igy aa irodalomnak lc a forrása az emberi, társadalmi élet. A* élet nagyon gazdag, gazdagabb, mint a müvéssst, mért kívánják mégis az irodalmat és a művészetet aa emberek. Azért, mert az irodalom az embert eszményibben, pozitivabban, felemelőbbsn mutatja meg, mint maga as élet. Természetesen megmutatja a művészet az embert, aa ember másik oldalát is a maga meztelenségében, de nem mindegy, hogy milyen eszközökkel, ilem lehet valami élvezetes éa ugyanakkor utálatos la. Nekem az a meggyőződésem, hogy bárki ezt elolvassa nsm igaa az, hogy egy ilyen ellenséges pasas gondolatai ezek. Elvtársaki Ilyen hangom még Göbbela sem beszélt, mert ők is vigyáztak arra, hogyan beszélnek, mert féltek a tömegektől* Ma már az ellenséges vezetők sem beszélnek Így. £z nem tetszhetett aa embereknek, ss nsm válthatta ki a kívánt hatást. Bngaa TJRSZAGOS LEVÉLTÁR