MDP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. december 2. - 1954. december 28.
1954. december 23.
— U — IV, Milyen lakásmennyiség /: l a kóterület :/ építésére va n szüks é g és leheTőseg^evente? A lakásszükségletnek és mennyiségének mértéke természetesen a mindenkori gazdasági helyzettől és építőipari kapacitástól függ. Azonban, hogy a számadatokban tisztán lássunk, nem felesleges megvizsgálni, hogy a felszabadulás előtti években Kis-Budapesten hány'lakást építettek. A statisztika azt mutatja, hogy 1927-től 1944-ig 18 év alatt összesen 89o739 lakás, tehát évenként átlag 4985 lakás épült, 1928. és 1929-ben a lakásépítés mennyisége a 7.ooo-ct meghaladta, ozt a számot az 1942-es, tehát már háborús év lakástermclése is csaknem elérte. Ez líagybudap%stre a mai lakosság arányában átszámítva évi 85oo lakást, maximálisan 12.000 lakást jelent c Nézetem szerint arra kell törekednünk, hogy lakásépítési kapacitásunk legalább fenti átlag mennyiségét miharabb újra elérje. Ha a családiház építést évi 3ooo lakással vesszük tekintetbe /: az 1954 évben kb„ 12oo ilyen lakás épül:/ ez a fenti átlagot tekintet- á bevévc 55oo közületi lakásépítést jelent. Ha a fővárosnak 1949-54 • évek közötti átlag 1 fo-os lakosnövekedésével számolunk, ez /% 4 főt > egy lakásra számítva:/ egymagában kereken évi 4ooo lakást igényűi, I A fennmaradó 1500 lakás építésévei is 18 óv kellene, hogy csupán a jelenleg fennálló•28,000 társbérletet megszüntessük, az egyéb lakásigényekről nem is beszélve. Véleményem szerint ebből az következik, hogy az évi 5.500 lakást a második ötéves terv első évében feltétlenül cl kellene érnünk ós ezt a mennyiséget az ötéves terv végéig minimálisan évi 7ooo lakásra, vagy másszóval átlag 5 szegélyes lakással és személyenként 6 n2_el számolva évi 2lo.ooo m2. lakófelületrc kell növelnünk, V. Milyon elvekot kövessünk a la', ás ok megtervezésénél? Mint már emiitettem a lakásnak szobaszám szerinti számításról legsürgősebben át kell nekünk is térnünk a m2 lakófelület/személy számításra. Ez a tervezés megjavítása érdekében is szükséges. A mai lakástervezést ugyanis nagyon megköti, a fejlődést megakasztja a < szobanagyságok és többi helyiségek normalizálása. A tervező nom tehet mást, mint hogy a megadott normák keretein belül a helyiségeket ide-oda tologatja. Nincs mód pl, annak a kipróbálására, hogy nem lakályosabb és használhatóbb-c többszobás lakásoknál az egy nagyobb szoba és kieobb hálófülkék rendszere, a konyha területének esetleges csökkentése, vagy éppen főzőfü3kével lakókonyhává növelése, stb.,^stb. Véleményem szerint előírandó a lakóssemélyek alapján szükségelt lakóterület és összlakás terület. Ezen belül az egészségi szabályok betartása mellett szabad utat kell engedni a tervezőknek a különböző javaslatokra, Természetesen a benyújtott terveket az illetékes szakértőknek - Építészeti Tanácsnak, OEH. gazdasági szakembereinek - kell elbirálniok. •• • Ugyancsak nagyobb szabadságot kell engedni a tervezőknek a homlokzatok kialakításánál, elsősorban azzal, hogy az eddigi tipusablakok használatáról lemxmdunk. Bebizonyosodott, hogy a klasszicizmus stílusát másoló, rosszul értelmezett "szocialista realizmus" próbálkozásai nyomán született tipusablakok nom megfelelőek. Világító felületük kevés, ezek dolgozóink igényének és ízlésének nem felelnek meg. Ugyancsak távol áll dolgozóink Ízlésétől a klasszicista
