MDP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. december 2. - 1954. december 28.

1954. december 2.

Amennyire én tapasztalom a munkásosztály hangulata nem rossz. Est azért kell leszögezni, mert bizonyos kispolgári elemek - talán éppen azért mert nem ismerik elég jól a munkásság hangulatát - as ellenkezőjét állítják. A munkásság elkeseredettségéről beszélnek. Nekem az a tapasztalatom, hogy a munkásokat inkább a közügyek zaklatják, mint a személyes Ügyeik. Bz azért van, mert a munkásosztálynak a közügyek ösztönszerűleg saját személyes ügyét le jelenti. Csoportos beszélgetéseken tapasztal tam, hogy a munkások alig széltak a maguk bajairól, ellenben igen sok panasz volt az állami és egyéb szervek bürokráciájára. Én ebben semmiképpen sem akarom azt látni, amiről Kovács elvtárs beszélt - liberalizmus, a felelősség felsőbbszervekre valé áthárítása. $n állitoa azt, hogy a munkásosztály fegyelme, megerősítésének egyik alapvető feltétele, hogy as állami szervek és egyéb Lvezető szervek munkája megjavuljon. Itt van a racionalizálás kérdése. A munkásosztály helyeselte a raclonáalizálést. A hiba ott van, hogy ez a racionalizálás még egyáltalán sem érződik az állami szervek munkáján, as ügyek intézése teljesen a régi aédon folyik. A Budapesti Párt- Végrehajtóbizottságnak ügyelni kell arra, hogy ne egy oldaluan képzelje el a fegyelmet. leltétlenül harcot kell folytatni a munkások között ebben a kérdésben, ugyanakkor ennek fontB feltételét biztosítani kell, tényleg vaskézzel kell harcolni az állami szervek lehetetlen működése ellen* Felvetem, amiről Kovács elvtárs is beszélt: milyen jelentősége van annak, hogy messzebbre tekintő, az Összefüggéseket jobban látó emberek is agitáljanak. Ess egy nagyon fontos kérdés, as agitáció sslnvonalának legfontosabb kérdése. Itt felvetem azt, ami bennem már nagyon régen meg van. Nekem az a véleményem, hogy tul sok agitátorunk van, és a nivő alacsony. Azt hiszem ! kevesebb kellene, de jobb. Nem tudom feltétlenül helyes-e s pártonkívüli aktívákat agitátornak nevezni. Azt hiszem mi már évek éta ezt a szót kissé lejaratjuk. Agitátornak csak ast nevezzük, aki valóban tudja a népei nevelni, tanítani, aki válaszol a kérdésekre. Most a választás előtt a beszélgetések sok helyütt azért voltak érdekesek, mert tapasztaltabb, fejlettebb emberek is kimentek a tömegek közé. Hozzáteszem, hogy véleményem szerint igen fontos, hogy ezek a tapasztaltabb emberek tanuljanak a néptől. Azt hiszem nem árt kihangsúlyozni szak felé az emberek felé, hogy az ő számukra éppen olyan fontos as emberekkel beszélni, hiszen ók is tanulnak az emberektől. Eddig én sem aagyon gyakoroltam azt, hogy az emberekkel szívélyesen elbeszélgessek és as éa számomra is sokat jelentett ée nagyon tanulságos volt a munkásokkal való beszélgetés. Ehhez azoi ban még hozzátenném, hogy nagyon szükséges tovább javítani a népnevelők, agitátorok informálását. Ebben s kampányban is felvetődött ez a kérdés, As ember kénytelen volt a saját véleményét elmondani. Nem tudom helyes-e fontos kérdésekben, ha mi osak a saját véleményünket mondjuk el és főleg nem biztos, heg] ez a pártnak is a véleménye. Ilyen kérdés pl. a jugo zláv kérédés. Nagyából megtudja as ember válaszolni, hogy mindenkivel békéssé akarunk élni. Be ami-.or a munkás megkérdezi, hogy milyen is ott jelenleg as államforma, erre már nehezebb válaszolni. Azt hiszem sikeresen küzdöttünk azért, hogy megmagyarázzuk a párt mezőgazdasági politikáját, azt, hogy nem paraszt politika, hogy as egész munkásság érdeke. Meg kell jegyezni, hogy as emberek gondolkodásából nagyon nehéz kiirtani, hogy a párt politikája nem paraszt politika. Felvetem vájjon a munkásosztály