MDP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. november 2. - 1954. november 23.
1954. november 9.
Behány gondolatot szeretnék felvetni. Arra gondolok, hogy három Ilyen p fontos politikai kérdést kellene a dolgozókkal megvitatni, alaposan megmagyarázni. Ss lenne as alapja a politikai munkának. Igy a tanács és a nép kapcsolata és ezen keresztül a tanács népszerűsítése* Annak idején, amikor a tanácstörvény tervezetet vitattuk, sokszor ssstt szé orról. Meg kell magyarázni, hogy a tanácsnak és a népnek milyen s kapcsolata, hogyan foglalja a tsncs az összes dolgozókat magában. Azt hiszem itt kellene sokoldalúan azt a problémát megvitatni, hogy tulajdonképpen a születésüktől kezdve a koporsóig a tanáccsal szoros kapcsolatban vannak as emberek. A másik amit fel lehetne vetni, hogy a tanácsokon keresztül érvényesül s demokrácia, a dolgozóknak a javaslata, kezdeményezése. Itt nagyon sok konkrét példával lehetne megmutatni, hogy az egyszerű dolgozók kezdeményezései, javaslatai alapján hogyan szépült a kerület, hogyan vált valóra as egyszerű dolgozók javaslata. Meg lehetne mutatni, hogy az üzemek hogyan segítik az iskolákat, hogyan segítik gyér- t mekeik munkáját. Hogyan kapcsolódik as üzem a tanácsok munkájához. A harmadik ilyen gondolat, hogy a tanácsokban a nép küldöttei vannak. Hogy tulajdonképpen as egyszerű nép fiai intézik a dolgokat* Itt megint ki lehet bontani azt a gondola* tot, hogy ások a munkások vannak a tanácsba, akiket ugyanaz a probléma szőrit, mint az illető lakóterület dolgozóit. Olyan emberek képviselik a dolgozókat, akiknek azonos gondjaik vannak. Itt lehet kitérni arra, miért kell, miért jelentős, hogy minden agyas budapesti lakos a Népfront jelöltjeire adja szavazatát, azokra, akiket a jelőlőgyüléseken elfogadtak. Ezután véleményem szsrint helyes bemutatni a tanács 4 éves eredményeit. Itt felmerül, hogy s tanácsok eredményeit hogyan mutassuk be. Az s tapasztalat, hogy általában az eredményeinkről az utóbbi időben nem elég melegen és sokoldalúan beszélünk. Meg kall hát állapodnunk, hogyan vigyük le a dolgozókhoz ugy, hogy közel érezzék magukhoz eredményeinket. Azt hiszem nem helye a eredményeinket leszűkíteni arra, hogy felsoroljuk hány bölcsődét, utat építettünk, hanem elsősorban azokról a politikai eredményekről kell beszélni, amelyeket az utóbbi időben háttérbe szorítottunk. Miről vsn sző? Elsősorban, ami legjobban mogragadja a munkásokat, hogy eltűnt fejünk felől a létbizonytalanság. A dolgozók megélhetése, munkája biztosítva van. Tehát, ami a múltban a legnagyobb réme volt a munkanélküliség, a munkanélküliség, s létbizonytalanság megszűnt. Persze bizonyos rétegek felé szert beszélnünk kell a leépítésről. Milysn módon vessük fsl eredményeinket, hogyan vitassuk mag a dolgosókkal? Meg ksll mondani, hogy mire épülnek az eredmények, milyen bázisunk van, mi ad alapot arra, hogy tovább-jussunk és itt beszélni kell a szocialista iparnak és a mezőgazdaságnak jelenlegi eredményeiről, arról, hogy üzemeink, gyáraink egyre inkább átallnak a dolgozók mindennapi szükségleteinek kielégítésére. Az* eredmény eket nagy vonalakban srre kell alapozni. Itt fel kell hívni a figyelmet