MDP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. október 21. - 1954. október 26.
1954. október 26.
A júniusi haturozat ée a vezetésé ^választás után megszűnt az a hiba is, hogy a párt és a művészeti vezetés összefonódott, kivéve az Operett Szinhazat. Azóta a művészeti vezetőt meghívják a partvezetőségi ülésekre ha egy-egy elvi vagy gyakorlati kérdést kell tisztázni. A tömegpolitikai munka terén nagy az elmaradás, a színészek legtöbbje általában politikailag nem elég képzett és a legtöbb esetben, mind külpolitikai, mind belpolitikai eseményekben tájékozatlanok. A népnevelőmunka spontán, ösztönös. B munkánk gyengeségét mutatják azok a tények, amelyok a K.V. júniusi határozata uteJi főleg a művészek hangulatában, véleményében jutótt a *fcifejázésre. Ezek hivták fel figyelmünket az eddig végzett nevelőmunkánk gyengeségére, módszereink helytelenségére. Arra, hogy pártonkívüli neves művészeink megnyerésében elmentünk az elvtelen udvarlásig és a minimális kövat?lmányekben is engedményeket tettünk. A nevelési hibák forrásának másik oldala, hogy mechanikusan ugyanazokat a követelményeket támasztottuk, mint egyéb dolgozókkal szemben, figyelmenkivül hagytuk a művészek sajátos helyzetét, igényessé vét. Munkájukkal, életükkel kapcsolatos rendelkezéseket általában bizalmatlanul fogadják és hajlamosak arra, hogy előzetes alapos ismeret nélkül elhamarkodott véleményt mondjanak, amiket az ellenség sok esetben jól fel is használ. A tervszerű agitációs munka megteremtéséhez már hozzáláttak a pártvezetőségek ős a kLbonakozó klubélet, mint a művészeti dolgozók között végzendő politikai munka legmegfelelőbb formája is ezt a célt szolg-Íja. Az oktatás szervezetlen, rendszertelen, felszines. Az oktatás hibái kihatottak a pártszervezetek ütőképességérd. Az elmúlt oktatási évadban tapasztaltunk ugyan némi fejlődést, de ez nem kielégitő. A konferenciákról való 40-50 $-os lemorzsolódás is azt bizonyltja, hogy a szinházi pártszervezetek nem harcoltak az oktatás rendszerességéért, szervezettségéért. Nem érvényesül a példamutatás a szakmai tekintéllyel biró művészek között - akik egy-egy szinházban hangadók lebecsülik és ugy vélekednek a politikai oktatásról, hogy az nom nyújt közvetlen, azonnali segítséget a művészeti munkájukhoz. Több müvász elvtárs azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy olyan tanulási formát biztosítsunk, ahol kevós kötelező tanulással és rövid időtartamú foglalkozásokon sajátíthatják el a legfontosabb elvi és módszerbeli kardé seket. A propagandamurikában nem tudtuk megteremteni az elvi politikai kérdések is a művészet kapcsolatát hamis aktüalizdcS nélkül. A szakmai vezetők és a nevesebb kommunista művészek sem mindig
