MDP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. július 6.

1954. július 6.

a Ságvári múzeum létesítése szükséges-e? Nem tudom, hogy mit teszünk a Ságvári múzeumba. Vannak még sokan mások, akikről meg sem emlékesünk. Ugy vélem, hogy nincs átgondolva ez a javaslat. Én érdeklődtem a Munkásmozgalmi Intézet ben, Réti- elvtársnak az a véleménye, hogy ez a dolog kissé túlzott. Kovács Endre elvtársi Én támogatom a Ságvári múzeum létrehozását, talán nem ezzel az elnevezéssel. Azért lehetetlen helyzet aa, hogy az a ház ahol meghalt, ott egy cukrászda vagy egy espresso legyen. Ságvári elvtárs egyike azoknsk, akik a párt mártírjai közül is közvetlen fegyveres'harcban estek el, az ifjúság előtt ismert Ságvári elvtárs. Szerintem helyes volna a múzeum. Hogy mit teszünk bele? Most még össze lehet szedni azokat a tárgyakat, amelyek ott elhelyezhetők. Nagyon sok ilyen kis múzeum van Írókról, költőkről, tüdősökről. Ságvári elvtárs is volt olyan nagy a magyar • nép számára, mint egy jó néhány iró, akiről van múzeum, össze kell szedni mindent, amit lehet. Meg lehet állapitsni azt, hogy általában a párt mártírjaival nem sokat törődünk. Ezt a Pantheon dolgot már 1949-ben is felvetettük, megállapítottuk, h gy nem kerül-e nagyon sokba, mégsem jutottunk előbbre ebben a ' kérdésben. Magam részéről támogatom ezt az elgondolást. Köböl József elvtárs* Én nem helyeslem, hogy külön Ságvári múzeum legyen. A meglévő tárgyakat máshol is el lehet helyezni. Általában öszsze kellene szedni ezeket a dolgokat. A múltkor fedeztem fel-azt az irodát, ahol Sállal és Furst elvtársak dolgoztak. Ott is van egy sor emlék. Én is ellene vagyok külön Ságtoárl múzeumnak,

R

volt nekünk egy sor mártírunk, Sallai, Fürsrt, Schőnherz, ózsa elvtársak, akik szintén közvetlen fegyveres harcban estek el. Nem értek egyet a gödi tábortüzes beszélgetéssel. Van ugyan ennek egy romantikája, de azért inkább egyszerű ifjúmunkásokkal kellene elbeszélgetni. Kovács István elvtársi Ságvári elvtársat a'fiatalok ismerték, szerették, becsülték És lényegében az történt, hogy a mártirok közül, valamenynyi közül Ságvári elr társat emelték ki leginkább. Feladatánál, munkájánál fogva sem Rózsa, sem Schőnherz elvtárs nem volt kisebb. Ennek ellenére, ha megkérdezzük a magyar dolgozókat, a fiatalokat, sokkal inkább ismerik Ságvári elvtársat mint a többi elvtársakat. Sallai és Furst elvtársakat kivégezték, mindkettő a Központi Titkárság tagja-volt. Ugyanebben az időben kellene megemlékezni róluk. Meg kellene nézni ezt' a kérdést, hátha össze lehet kapcsolni a három évfordulót. Az arányokon- v alóban javítani lehetne. Helyes lenne, ha a Budapesti PVB. a Munkásmftzgalmi Intézettel tárgyalva bevinné a Központi Vezetőséghez. ORSZÁGOS IJEVA/ris