MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. május 11.

1954. május 11.

2./ Jelentés a személyi kultusz ellen folyó ideológiai és politikai harcról. Csikeszné elvtárét Az előterjesztésnek célja, hogy a Budapesti Pártbizottság állástfoglaljon a felmerült elvi és politikai kérdésekben és világosan választ adjon azokra* hogy most - a már régen meglévő - zűrzavarban rendet teremi sünk. Azért vált szükségessé, hogy napirendre tűzzük ezt a kérdést, mert június után - és az utőbbi idő ben még fokozottabban - sok jel mutatta, hogy a személyi kultusz körül ideológia, zűrzavar van. Arra törekedtünk, hogy ne konkrét eseteket és különböző jelen egeket vessünk fel, hanem ezekből a jelenségekből következtessünk arra, hogy milyen téves nézetek eredménezlk a dolgozók és a pártiunkéionáriusok részéről tapasztalt viselkedést. Vem abbéi indultunk ki, hogy volt néhány olyan határozat, ami megzavarta az embereket, hanem igyekeztünk 2-3 pontban megfogalmazni, hogy mire vezethető vissza a zűrzavar, miért nem tud^ nak helyesen állástfoglalni az emberek? Ezért vetettük ¥ fel a néptömegek szerepét a történelemben, melyet a dolgozók között nem eléggé ismertettünk. Megmutatkozot §

propagandában és az agitációban, bár a propagandáén jobban magyaráztuk,, m agitád óban kevéabbé. A propagandánál igyekeztünk, hogy a néptömegek történelem formáló ezerepét sokoldalúan bemutassuk. Sikerült elérni, hogy a pártfunkcionáriusai értik a néptömegek szerepét. Lényeges probléma, amit a politikai munkában és a propagandában nem értenek eléggé; a kollektív vezetésen belül a vezető egyé nek szerepe. Ezt a kérdés is - különösen a vezetőségeit választása után - sokolda luan magyaráztuk. Ugyanakkor dkövettük a hibát, hogy a kollektív vezetésen belül az egyes vezetőknek , a személyeknek a szerepét kevéssé mutattuk meg. Ezért több helyen előfordul olyan téves néset, hogy most már a személyek feloldódnak a kollektív vezetésen be| lül, nem játszanak döntő szerepet a párt életében. fel kell vetni, hogy a személyi kultuszt, mint idealista nézetet sem a pértpropagandában, sem máshol nem elemeztük. Miből fakad a személyi kultusz, miért kell ellene harcolni, miért vetette fel ezt a kérdést a Párt' Azzal intéztük el ezt a kérdést, hogy a propagandában a tematikából kiiktattuk a személyek jelentőségét, szerepét. A sajtóban és tömegelőadásokon félrevezető volt az, hogy elhallgattuk teljesen pl. Bákosi elvtárs szerepét. November 7-i ünnepi beszédiben Ács elvtárs Sztálin elvtársról egyáltalán nem beszélt, vagy pl* Andics elvtársnő a párt évfordulóján nem beszélt Rákosi elvtársról és sokkal kevésbbé fontos személyekről megemlékezett. A sajtóban az utőbbi időben már valamiféle változás van, de azelőtt a párt vezetőiről semmi sző nem esett, akkor sem, amikor fontos kérdésről volt sző. Mindezek a tömegekben és a páxtfunkctnáriusokban rengeteg problémát vetnek fel és ez odahat, hogy éppen azt nem érjük el - amiért a személyi kultusz elleni harcot felvetettük - a tömegkapcsolat erősítését. Ehelyett azt érjük el, hogy a párt vezetői iránti szeretet egyre inkább elhalványul és ez vésősoron a párt és a tömegek kapcsolatának lazulásához