MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. április 20. - 1954. április 27.

1954. április 20.

olyan fontos, hogy ezt mikroszkopikus vizsgálat alá vegyük, Első feladatunk csökkenteni a selejtet, javítani a minőséget, ezzel megoldjuk az önköltség 9o£-át is. Ha ezt elértük jöhetnek a finomítások. Én sem vagyok amellett, hogy a Disz feleljen az öntődékben a ' tisztaságért. Annak van értelme, ha versenybe lépnek, hogy az ő munkahelyük lesz a legtisztább, a fiatalok ilyen lelkesedése átragad az idősebb dolgozókra is. A tisztaságért intézményesen feleljenek a főmérnökök, az öntödei vezetők, az igazgató, a Disz tagok pedig a saját munkahelyük tisztaságáért legyenek felelősek. Egyébként az előterjesztéssel egyet' értek, helyesen tárja fel a kérdéseket, bár a javaslatok lehetnének konkrétabbak. Amit felvetettek az elvtársak a vita során, feljegyeztem és minisztériumi vonalon intézkedni fogunk. reber elvtár át /Acélöntő és Csőgyár/ Mint régi öntő és vállalati igazgató szeretnék a felvetett kérdésekkel foglalkozni. Egyetértek Pongrácz elvtárssal abban, hogy az öntőkben van egy tradíció és bennük van Spi tálszkiék nevelése. Nagy hiba volt, hogy ezeket a felszabadulás után nem engedték be az üzemekbe. Másik probléma, hogy az öntő utánpótlást nem látom biztosítva. Ugyanaz a szisztéma megy, mint a tőkés világban, ha nem jő valaki esztergályosnak, műszerésznek, jó lesz öntőnek. Nem nézték, a múlt rendszerben hogy van-e iskolája, 2 elemivel is felvettek öntőnek, örültek, hogy erre a munkára embert kapnák. Ma is a legsilányabbak kerülnek öntőnek, nincs meg az iskolájuk, fizikailag a legtöbb gyenge, úgyhogy a tavaly kapott 12 fiatal közül már 6 otthagyott bennünket, mert nem bírta a nehéz mánkat, AZ idén is kaptunk 12-öt, ezek már valamivel jobbak. Amikor én felszabadultam, már akármilyen munkát jól el tudtam készíteni, de ezek a fiatalok, akik hozzánk kerültek, még azt sem tudják megmondani, hogy a minta miért van különböző színre festve, ami pedig igen lényeges. A csőgyártás vonalán igen nagy a szakmunkás hiány. Ez nem olyan szakma, hogy 6 hónap tanulás 3 év begyakorlását pótolja. Hogyan folyik nálunk a szakmunkás képzés? Legtöbbször a kapuból veszünk fel embert segédmunkásnak, aztán odaállítjuk formázni, majd amikor belejön, adunk neki darabmunkát. Mivel nincs meg a képzettsége, selejtet gyárt. A tanult öntőnél legfeljebb másfél f» selejt van, ezek és az átk$zősök gyártják a selejtet. Ezektől nem tudjuk levonni a selejtet, mert akkor elmennek. Már többször felvetettem, hogy utánpótlásról kell gondoskodni, mert azok a 6o-7o éves öntők, akik ma még dolgoznak, már nem sokáig tudnak dolgozni, az átképzősökre pedig csak sorozatgyártást lehet bizni, de egyedi gyártást nem. 5o átképzőéből esetleg egy jő szakmunkás kerül ki. Nálunk is van már egy ilyen, sztahanovista, de az ilyen ritka. Nálunk a tervteljesités munkaerőn malik. A nyomócsőgyárban három műszakból egyet le kellett állítani, és most lo órás műszakban dolgozunk. Amikor beszélgetünk az emberekkel azt mondják, hogy ezért a pénzért nem cL lgoznak. A héten ki akart lépni egy gépformázó ilyen indokkal, pedig márciusban 1.6oo ft körül keresett. Mi ennek okát mélyreható ellenséges befolyásban látjuk. Azt mondják, hogy oda mennek dolgozni, ahol 2.000 ft-ot kereshetnek.