MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. március 23.

1954. március 23.

nak téves nézetek. Pl. az Ipartervben a párttitkár behivatta magához a szakszervezet gazdasági megbízottját és beszámoltatta mit csináli Amikor megmondták, hogy ez beavatkozás a szakszervezet életébe, azt mond-r ták, hegy a kerületi partbizottságmól kaptak erre instrukciót. Több helyen tapasztalható, hogy félreértika szakSE ervecet irányítását. Szükségesnek tartanám aláhúzni a szakszervezet önállóságának kérdését az anyagban, mert sok helyen ugy kezelik mint a Disz-t, Az utóbbi időben a párt alapszervééeti választásokon rendszeressé vált, hogy megválasztottak párttitkárnak szakszervezeti funkcionáriust, minden előzetes meg tárgyalás nélkül. A számonkéréskor meg voltak döbbenve, hogy Nagy elvtársnő lebecsüli a pártot, mert ezt helytelenítette. A párt irányítást minőségben kell növelni, nem mennyiségben. Vigyázni kell arra a tendenciára, hogy az elv társak sablonba akarják foglalni a szakszervezeti formákat. A szakszervezet ereje éppen a sokféle ságében van, ami alkalmazkodik a rétegek speciális helyzetéhez. A kereskedelmi alkalmazottak szétszórtak, ezeknél másképp kell dolgozni szervezetileg és módszer belileg mint pl. a Vasmunkásoknál, centralizált ipsebán. Ne ugy képzeljük el a szakszervezetet, mint a pártot • Nem javasolom, hogy a textilipar minden üzeme a budapesti bizottsághoz tartozzon, mivel ennek az iparágnak üzemei 6o#-ban Budapesten vannak, és Így elkerülhetetlenné válna, hogy még egy központ ne alakuljon ki. Más a helyzet azoknál a szakszervezeteknél, melyeknél az üzemek fele, vagy még ennél is levesebb van Budapesten. Hiáhyomom, hogy a javaslat nem tárgyalja, milyen módon legyen feldolgozva a Budapesti Pártbizottság ezen határozata. Az elvtársak már utaltak arra, hogy ezen a téren milyen zavarok vannak. Legutóbb a pártfőiskolár tárgyalták a szakszervezet problémáját és ott is hihetetlen zür-tavar van az összes csoportban. Nagy meglepetéssel hallgatták, hogy a szakszervezetek állami funkciókat is teljesítenék. Furcsa nézetek vannak a transzmisszió kérdésével kapcsolatban is. Javasolom, feltétlenül nevezze meg a Budapesti Pártbizottság, hogy ezt az anyagot miképp dolgozzák fel a budapesti pártszervezetekben. Annak ellenére, hogy a Budapesti Pártbizottság 5 hónapos iskolájának anyag igen zsuffolt, mégis szükséges lenne, hogy a tematikát felülvizsgálják és ha mód van rá, módosítani kellene. A szakszervezetek kérdésében egyelőre nagy zavar van, tehát több időt kell erre adni. A jelentésben és a határozatok között utalni kellene arra, hogy a szakszervezetek transzmisszió szerepe elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a pártonkivüliek felé ismertetik a párt politikáját, de van egy másik oldala is, hogy a tömeg hangját vigyék a párt felé. Erre utalni kell, mert különben a pártszervezetek nem hallgatják meg a szakszervezetben dolgozó kommunistákat. Pedig komoly információt lehet igy szerezni a hangulatról, deaég a pártszervek munkájáról is, mert ők más oldalról látják a pártszervezet munkáját.