MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. március 9. - 1954. március 16.

1954. március 16.

- o litikai képzettség hiánya. / 37 politikai munkatárs közül 2o fő nem végzett mozgalmi iskolát. Gyakori a munkatársak cserélgetése. 1952/53 33 uj elvtárs került a "bizottsághoz/ A döntő hiba azonban a vezetők módszerében van. Elnézik a lazaságot, nem tanitják, nem nevelik a munkatársakat, ?. munka szeretetére. Különösen s ok a panasz, birálat az Agit.Prop,Osztály vezetőjének munkája, magatartása iránt. A vezetők ilyen irányú munkája erősen érezteti hatását az instruáló munka során. A végrehajtás ellenőrzése még ma is rendszertelen, ötletszerű, mind az osztályvezetők, mind az instruktorok részéről. A határozatok meghozatalát nem követi közvetlenül az ellenőrző munka megszervezése. Ebből adódik, hogy az ellenőrző munka mog ma is inkább csak a példák felhozatalára szcritkozik és nem a párt és Disz.határozat ok végrehajtását segiti elő a kerületi Disz.Bizottság oknál. Nem tanulmá^ nyózzák a kerületi bizottságok kádereinek munkáját. Nem küzdenek következetesen a kerületi bizottságoknál meglévő demagógia ellen, ami taszítja a fiatalokat, akadályozza a munka jobbátételát. 'Több kerületi bizottságban a kommunista szerénység sem a munkában, sem a magatartásban nem érvényesül, sőt tapasztalható az önteltség, gyakori, hogy kis eredmények láttán hajlamosak teljesen megfeledkezni a nehézségűkről, ez gátolja a kollektiv vezetés, az elvtársias légkör megteremtését. A bizottság ellenőrző és segitő munkájának hiánya fokozottabban érezhető a tanulóifjúság felé. Annak ellenére, hogy a Disz. tagságnak kb. 38 $-a egyetemi - középiskolai hallgató és az alapszervezetuk 28 c

/í-a iskolai alapszervezet, az iskolákkal való foglalkozás nem ^ foglal el jelentőségének megfelelő helyet a bizottság munkájában.Sok a meg nem értés, a tanuló ifjúság nevelésével kapcsolatban. Bizottsági üléseken, titkári értekezleteken kevés esetben tárgyalnak ilyen jellegű napirendeket és a határozatok le-juttatása nincs biztositva a kerületi és egyetemi bizottságok felé. A tanulóifjúság nevelésének meg nem értése visszatükröződik a politikai órák lebecsülésében is. Tartalmát, szinvonalat nem ismerik. Nincs törekvés arra,hogy a tapasztalatokat felhasználva javitsák a hibákat, helyesen magyarázzák, tudatosítsák a párt politikáját, határozatait az egyetemi ifjúság felé. Ezért egyetemeinken sok a tisztázatlan, meg nem értett, elferdített kérdés, amire a hallgatók nem kapnak megfejelő választ. Ezt az ellenség kihasználja. Lényegében nem látják hogyan kéne jobbá tenni a politikai órákat, a tanulóifjúság politikai nevelését.