MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1953. november 17.

1953. november 17.

érvényes, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában. De nem elemeztük eléggé azokat a sajátosságokat, amelyek eltérőek a mi viszonyaink között a Szovjetunió 1921-os helyzetétől. Propagandánk e téren is tükrözte a párt ideológiai munkájának gyengeségeit, hiányosságait. Elméletileg nem volt kidolgozva, hogy nálunk az átmenet időszakában hogyan kell helyesen alkalmaznunk az uj gazdaságpolitikát. #zért sokan ugy gondolják, hegy tulajdonképpen most térünk rá a NEP politika alkalmazására. Nem értik meg,, hogy a népnek megfelelő uj gazdasági politikát mi már 1948-ban a fordulat éve után kezdtük el. Erről beszélt 'Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség ülésén, ahol kifejtette, hegy a NEP a proletárdiktatúrának arra irányuló'politikája, hegy ne közvetlen termékcserével, ne piac nélkül és a-piac megkerülésével, hanem a piac kihasználásával, a piac utján küzdje le a kapitálista elemeket és épitse fel a szocialista gazdaságot. Ez a politika lehetővé teszi, hogy a parasztság beadási kötelezettsége után fönnmaradó áruját szabadpiacon eladja és ezzel saját gazdasági érdekeltségén keresztül hozzájáruljon a szocializmust épitő ipari munkásság, a város jobb ellátásához és jobb élelmezéséhez. . A degmatizmus gátolja, hogy az elmélet a napi, gyakorlati munka emelődévé váljon, csökkenti a propagandamunka nevelő erejét. Akadályozza épitő munkánkat azzal is, hogy a szovjet tapasztalatokat nem tudjuk helyesen ^alkalmazni, mert sokszor merev párhuzamot vonunk, nem vesszük figyelembe a mi sajátos körülményeinket. A politikai gazdaságtan II. évfolyamának legutóbbi budapesti konferenciáján, egyenlőségi jelet tettek népi demokráciánk uj szakaszának feladatai és a Szovjetunióban végrehajtott különböző intézkedések között, nem vették figyelembe azokat a különbségeket, amelyek a Szov-jetunió jelenlegi helyzete és a mi helyzetünk között van.