MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1953. március 24. - 1953. március 31.

1953. március 31.

2./ Jelentés Budapest üzemegészségügyi helyzetéről. Előadó: Pongár cz elvtárs Hozzászólások: Pesta László elvtárs: /Főv.Tanács/ Legjobb a helyzet azokban az iparágakban, amelyekben nem dolgoznak mérges gázokkal, vegyi anyagokkal, pl. Egyesült Izzó, MOM, s ahol megfelelően van épitve az üzem, védőberendezések vannak, továb bá a textilüzemekben. Hogy az ólom ne kerüljön a védőételekbe, ahhoz az lenne szükséges, hogy a konyha és az ebédlő el legyen különitve az üzemtől. Az üzemegészségügy jelentőségét akkor ismertük fel, amikor állami feladattá vált és amikor az orvosok a tanács alkalmazottai lettek, azonban határozott irányelveket nem kaptunk és igy nem tudtuk, hogyan fogjunk hozá. Hogy mit kell tenni, világosan csak akkor láttuk, amikor a SZOT és a Minisztertanács közös határozata, megjelent. Az ipari ártalmak megelőzésével kapcsolatos oktatás nincs ugy kifejlesztve mint a balesetelháritásnál. Ez az üzemi orvosok feladata, melyet job^ ban tudnak majd végezni, ha maguk is felismerik. Simonovits elvtárs: /Bgésaégügyi Min./ A betegek számának csökkentése az orvosok egyik legfontosabb feladata. Ez azonban ne ne sak az orvosokon múlik. Az első 5 éves tervben a halálos balesetek száma igen nagymértékben emelkedett. Ez azt mutatja, hogy az egészségvédelem nem kielégitő. A politikai hangulatot befolyásolja, hogy nem a legjobb orvosok kerültek ki az üzemekbe, másrészt az üzemek nem foglalkoznak eléggé az üzem egészségügyi kérdéseivel. Az orvosok sokszor ugy érzik, hogy nem veszik őket elég komolyan, nem adnak az orvos véleményére és nem azokat teszik könnyű munkahelyre, akiket kellene. A balesetelháritás kérdése nálunk döntő részben a SZOT feladata, s ebben a munkában sokkal aktívabban kellene résztvenni. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése rámutat arra is, hogy üzemi balesetek esetén nem indulnak eljárások. A tapasztalat az, hogy azok a beruházások, amelyek az üzem) egészségügy fejlesztésére vannak előirányozva, nem erre használják fel. Az üzemi orvosok fizetése nem lehet egyenlő a körzeti orvos fizetésével. Az üzemi orvosoknak 8 órás munkaidejük van, s hozzájárul az is, hogy nem a legjobb orvosok kerültek ki. A jelentés véleményem szerint a legfontosabb kérdéseket érinti, azonban 2 hiányossága van. Nem foglalkozik kellő súllyal a táppénzes kérdéssel. Kormányrendelet irja elő, hogy az üzemi orvosok tartsanak nyilván minden táppénzes beteget, ez hozzá fog segiteni a logósok leleplezéséhez. Itt az üzemi orvosok nem kapnak elég segitségét a tár sadalmi beteglátogató aktíváktól. A másik kérdés az egészségügyi propaganda kérdése. Az orvosok panaszkodnak, hogy az egészségügyi előadásoknak kevés hallgatójuk van. Itt segitségét kell adni. Az első segélynyújtás ellátása az üzemorvos feladata. Ezen a téren is elvagyunk maradva. Át kellene szervezni az egész első segélynyújtást. dr.Katona István elvtárs: /Pőv.Tan.Egészségügyi 0./ Hogy kevesebb-e vagy több a beteg, most erről megfelelő kiértékelést nem tudunk adni, de állitom, hogy feltétlenül kevesebb a beteg, egészségesebbek az üzemi dolgozók. Az üzemegészségügy vonalán, annak ellenére, hogy még nem kielégitő a fejlődés, vannak eredményeink. A táppénzes helyzet az, amiről körülbelüli képet tudunk kapni.