MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1953. február 3. - 1953. február 10.

1953. február 3.

- lo 3»/ Jelentés az állandó bizottságok munkájáról. Előadó i Pongrácz Kálmán elvtárs Pongrácz elvtárs: A határozati javaslat szerint 3 állandó bizottság munkáját kell megnézni. Mi helytelenül az összesét megnéztük és igy a jelentés általános, nincsenek benne konkrét példák. A Fővárosi Tanácsnak 251 választott tagja van, ezek közül azonban sokat nem találunk, 83 olyan beosztású, hogy funkciót nem vállalhat, 43 tag idűnként eljár, 1-2 tag vállal is feladatot, de számitani rájuk sem lehet. Eb- ' bői adódik, hogy ha egy-két tag lemond, nagy problémát jelent, kit állitsunk be helyettük. Az első tanácsüléseken az volt a probléma az állandó bizottsági tagokkal, hogy nem szólaltak fel, mert nem ismerték az osztályok munkáját, beszédüket nekünk kellett elkésziteni. Ez később megváltozott. Megismerték a munkát és már pl. tavaly az egyik ülésen "olyan beszédet tartottak, hogy bármelyik osztályvezető elmondhatta volna. Ekkor vetettük fel, hogy az állandó bizottságoknak nem ez a feladatuk, hanem hogy birálják az osztályvezetést és a tömegek kritikáját hozzák fel. A kerületeknél is állt be változás, a napirendi pontok általában az állandó bizottságok bevonásával készülnek. A tapasztalat azt mutatja, hogy az állandó bizottságok az osztályokkal szemben már gyakorolnak birálatot, azonban még a Végrehajtó Bizottság munkáját nem birálják. A Végrehajtó Bizottság tárgyalta az állandó bizottságok munkáját és határozatot hozott, hogy ki kell dolgozni az állandó bizottságok •munkájának módszerét. Márciusban leszünk ezzel kész és akkor reméljük, hogy a kerületi állandó bizottságokig le tudjuk vinni ezt a munkát. Az állandó bizottságokon keresztül a tömegekkel való kapcsolatot nem tudtux elég mélyén kiépiteni. Ebben főleg mi vagyunk a hibásak, bár nem értek egyet a kiegészitő jelentésnek azzal a részével, hogy a vezetők nem ismerik az állandó bizottságok jelentőségét, meat ha ez fennállna, akkor nem tudtuk volna a tanács apparátusát felére csökkenteni a megnövekedett feladatok mellett. Mi ismerjük az állandó Dlzoxtoagvk jelentőségét, hiba azonban az, hogy ezt a felismerést nem hasznosítottuk kellőképpen. Általában egyetértek a kiegészitő jelentéssel, de véleményem szerint más példákat kellett volna felhasználni. Beér elvtárs; Valóban nagy területet fogott át a jelentés, ezért ennek alapíján nehéz lesz a munka megjavítására határozatot hozni. Hiba, hogy egybefogta a fővárosi és kerületi állandó bizottságokat, mert nem azonosak a feladataik. A fejlődés ellenére, m|g mindég nem látják, hogy más módszerekkel kell dolgozni a fővárosi és más módszerekkel a kerületi állandó bizottságoknak. Az állandó bizottságok között szervezeti összefüggés nincs, de hiba, hogy nem támogatják a városi állandó bizottságok a kerületieket. Véleményem szerint szervezetileg a városi állandó bizottságok jobbak, de a kerületi állandó bizottságok jobban mozognak, élénkebbek. Itt viszont sokkal jobban érvényesül, hogy függvényei az osztályoknak és igy az állandó bizottsági tagoknak eszükbe sem jut, hogy biráljanak. Legfőbb hiba, hogy a módszerbeli kérdések nincsenek kidolgozva. Többet kellene foglalkozni az állandó bizottságok elnökeivel és tisztázni velük, hogyan kell dolgozniuk. Az alap lehet irásos anyag, de egyénileg is kell velük foglalkozni. A támogatás még sokszor formális. Pl, ha tanácsülés elé visznek egy témát, későn adják át az állandó bizottságoknak és olyan rövid határidőt adnak, hogy nem tudják alaposan átnézni. Előfordult az is, hogy az állandó bizottsági tagoknak felolvasták és igy természetes nem tudtak megfelelő segitséget'adni. Véleményem szerint minden feladat kidolgozásához időt kellene adni, hogy az állandó bizottsági tagok érdemben tudjanak hozzászólni. A Fővárosi Tanácsnál nincs elég aktivá az állandó bizottságban, sokan csak az ülésekre mennek el és igy kevés segitséget tudnak nyújtani.