MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1952. július 29.

1952. július 29.

rehajtás során ebben a kérdésben is eltorzulhat. Egyes helyeken a volt becsületes szociáldemokrata munkások ellen lép­nek fel, múltjukat piszkálgatják és ezzel a főkérdésről terelik el a figyelmet, de ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy egyes jól dolgozó funkcionáriusok, akik az egyesülés során kerültek be Pártunkba, igy vetik fel a kérdést: " mi lesz velem, hiszen én is szociáldemokrata voltam. " Világosan kell látni ennek veszélyét. Ha nem magyarázzuk meg alaposan és sokoldalúan, hogy itt nem arról van szó, hogy a volt becsületes szociáldemokrata párttagokkal szemben vetjük fel a szoci­áldemokratizmus kérdését, hanem az emberek fejében meglévő szociálde­mokrata maradványok, kispolgári önzés ellen. Mert ez az a talaj, a­melyből az ellenséges elemek erőt meritenek, ez az a talaj, amelyből a szociáldemokrata ellenséges tevékenység állandóan újjászületik. Itt tehát a fő feladat, hogy jó politikai tömegmunkával eszmei-ideológiai harccal olyan légkört teremtsünk az üzemekben, amely nem türi meg a fegyelmezetlenséget, az uj munkásoknak a lebecsülését és munkájuk a­kadályozását, a munkásvédelem elhanyagolását, egyes munkásokból lett igazgatók elszakadását a dolgozóktól. A tömegek meggyőzéséért foly­tatott politikai harcunknak olyan szívóssággal, de más tartalommal kell folynia, mint a hatalom megszerzésének időszakában, amikor nap mint nap közvetlenül ütköztünk meg a jobboldali szociáldemokraták nyilt és leplezetlen magatartásával. III. Ugyanez vonatkozik a klerikális reakció elleni fellépésünkre is. Itt is háttérbe szorult a világnézeti nevelés. Budapesten komoly befolyása volt a múltban a kispolgárságon kivül, különösen a munkásság elmaradottabb rétegeiben. A reakció fegyverként

Next

/
Thumbnails
Contents