MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1952. január 8. - 1952. január 29.

1952. január 8.

Kovács Endre elvtára. A fluktuáció kérdése egészen veszedelmes arányokat ölt. Az összes pártalkalmazott közül 85^-a egy óv alatt lett beállitva.. Adódik ez abból elsősorban, hogy sok volt a betöltetlen funkció, másodszor, hogy nem ismerjük elégé az embereket és beállításuk után derül ki róluk, hogy"nem alkalmassak. A fluktuáció csökkeni fog az 1952-es évben, mert jobban ismerjük a kádereket és a funkciók is be vannak töltve. Az a véleményem, hogy a liberalizmus a fő veszély továbbra is. Azt hiszem nem szükséges, hogy az osztályoknak legye kádárféjlesztési tervük,ismertessük meg a káderosztály káderfejlesztési tervét és ez szerint dolgozzanak az elvtársak. Hörömpöli elvtárs. A Káderosztály az iskolára küldésnél azt kéri, hogy jó műszaki embereket küldjünk, persze mi a legjobbakat adjuk oda, iskola elvégzése után ezeket az embereket elviszik pártvonalra. Figyelembe kellene venni azt, hogy t egyes esetekben nem járnánk-e jobban ha az illető elvtárs műszaki vonalra kerülne vissza. Patkó elvtárs. Tapasztalható, hogy van javulás a kádermunkában, de van egy fogyatékosság - ami a jelentésből is kitűnik - az, hogy a káderfejlesztési tervnek egy politikai tervnek kell lenni és nem statisztikai tervnek, Véleményem szefint sok a szervezeti kérdés a politikai munkával szemben. A kádermunkában fenn áll a liberalizmus is és a merevség is. A liberalizmus a káderekkel való foglalkozásban kereshető, hogy csak a káderek múltját és nem a jelenlegi munkáját, az osztályharchoz való állását nézik. A javaslatok közé helyesnek tartok egy olyan pontot bevenni, hogy a kádermunka minőségét, politikai szinvonalat kell emelni és a funkcionáriusokat arra nevelni, hogy a kádereket munkaközben ismerjék meg, neveljék őket a fokozott helytállásra. Hidas elvtárs. Véleményem szerint helyesebb lett volna ezt a jelentést ugy elkészíteni, hogy adni egy rövid ellemzést általában a kádermunkáról, ez egy hiányossága az előterjesztésnek. Megállapíthatjuk, hogy van fejlődés a kádermunkában, de maga a Káderosztály sem ismerte még fel megfelelően azt, hogy honnan indult ki ez a bizonyos minőségi javulás. Ha ezt a kérdést világosan látnák akkor nem a legutolsó sorba Írnának arról, hogy van a K.V.-nak egy határozata a kádermunkára vonatkozóan, hanem ezzel kezdték volna a jelentést.Van egy fejlődés a káderosztály munkájában, az egyes más, nem speciálisan kádermunkával foglalkozó elvtársak munkájában is, van ma már olyan eredmény amely azt mutatja* hogy a saját elgondolásuknak a végrehajtói. De ezen a területen még kevés eredményt értünk el és maga a Káderosztály - akinek előharcosának kellene lenni annak, hogy a többi osztályok is tényleg káderesekké váljanak - nem ösztönzi eléggé, nem ellenőrzi, hogy milyen kádermunkát végeznek. Az ilyen jellegű vizsgálatok és ennek a megtárgyalása elősegítené, hogy a kádermunkában nagyobb javulás álljon be. A káderosztály látja, hogy mi az alapvető feladata, de a jelentésben szereplő statisztika azt mutatja, hogy az alapvető feladatokat normaszerűen hajtja végre. Felvetődik itt a módszer kérdése is, nem elég termékenyen dolgoznak az elvtársaké És ez nem azon múlik, hogy a káderosztály munkatársai nem szeretnek dolgozni - sokat dolgoznak - de nem elég termékenyen és ez módszertani kérdés. A káderosztály vezetőihek ilyen kérdésekkel sokkal többet kell foglalkozni, harcolni, küzdeni azért, hogy egy-egy jó módszert elterjesszenek. Felszeretném vetni, hogy a kerületi titkári értekezleten gyakran panaszkodnak az elvtársak, hogy a káderosztály a velük való kitárgyalás nélkül terjeszti elő a javaslatokat. Innen a budapesti Pártbizottságtól kell kiindulni annak a szellemnek, hogy a titkár a felelős és a titkár tudta nálkül nem lehet elhozni embereket. Mind a két veszély fennáll amiről már az elvtársak is beszéltek,de határozottan és konkrétan nem merném leszögezni egyiket sem mint főveszélyt, de az biztos, hogy mind a kettű megvan. •/•