MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1951. július 3. - 1951. július 17.

1951. július 10.

ség lo tanműhelybe ügynökein keresztül beépült, bomlasztó és kémtevékenységet fejtettek ki. Ennek egyik következményeként az R.M, tannühelyébfil 3 tanuló nyugatra szökött. A meglevő hibákat mutatja az is, hogy az ipari tanulók hiányzása 19 %-ról 22 %-ra emelkedett. Íz évközbeni lemorzsolódás lo %-ot# tett ki, aminek oka a gyenge politikai munkában és az otthon hiányában és bevonulásokban keresendő • Hiányosság, hogy az elméleti és gyakorlati oktatás tematikája nincs eléggé összehangolva. k Fővárosi Tanács gondot fordit az ipari tanulók toborzására politikai és szákmai oktatására, kulturális és sportmozgalomban való résztvételükre. A ^anulók otthonokba való elhelyezésékél figyelembe veszik a szociális szent* pontokat. Hiba azonban, hogy cs sk az instruktorokon keresztül ellenőrzik a tanerők nevelőaunkáját és az állandó bizottságokat nem kellően mozgósítsák az ipari tanulók toborzására és a tanerők ellenőrzésére. A szakmunkás utánpótlás másik formája; az átképzés - a minisztériumok és a Tanács feladata. A minisztériumok és a Tanács kapcsolata a K.G.M. kivételé — vei rossz, mivel a legutóbbi időkig nem beszélték át az átképzősök bevonásával kapcsolatos feladatokat. A minisztériumok közül a K.G.M. a tervelőirányzathoz képest biztosította a következő tanérve a szakmunkás utánpótlást, ftt bizonyltja az a tény, hogy előirányzatukat 122 %-ra teljesitik. Az azt is mutatja, hogy 22 %-os lemorzsolódást terveztek meg, ami abból, hogy a tanulás feltételeit nem biztositották eléggé szükséges könyvekről és egyéb segédeszközökről időben nem gondoskodta , - indokoltnak is látszik. Az Épitőipari Minisztérium üzemeiben a következő évi szakmunkás utánpótlás nincs biztositva. A Min. líem foglalkozott a kérdéssel kellőképpen és a tervezett átképzős létszámnak mindössze 6o %-át teljesítették. A lemorzsolódást figyeleabevéve és végéig ez az arányszáma még csökkenést mutathat. A Könnyüip. Min-nál még rosszabb a helyzet, tekintve, hogy a szakmunkás utánpótlásról egyáltalán nem gondoskodtak, át épzősöket nem terveztek be, igy a szakmunkásképzés teljesen ösztönösen folyik. A textilipari vonatkozásban ugy akarják megoldani ezt a kérdést, hogy a gyárkapukban jelentke-ző munkásokat 6-8 hetes tanítás után, mint betanított munkásokat foglalkoztatják. E

z azzal a veszélllyel