MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1950. április 21. - 1950. május 19.

1950. május 5.

útmutatásokat adni. Belebonyolódnak a falun felmerülő szervezeti kérdések megoldásába, munkájuk szük látókörűvé, mechanikussá válik, mint az néhány esetben előfordult, a klerikális^ kulákreakció agitációjának uszályába kerültek /együtt sirtak az adókérdésben./ Komoly segítséget jelentett a falujárás Pártunk számára azoknál a nagyarányú politikai és gazdasági akcióknál, amelyek a mindszehtizmus elleni harc, az egyházi iskolák államosítása, a szövetkezeti mozgalom, a választások, a tervkölcsön, a mezőgazdasági munkák politikai előkészítése, stb, során folytattak a dolgozó parasztság körében. Hiba azonban, hogy falujáróink agitációs munkája nem elég konkrét. Bár ezen a téren az utóbbi időkben kétségtelen javulás tapasztalható, mégis meg kell állapítani, hogy a falujéro munka egyik legnagyobb hiányossága az, hogy az agitáció általánosságban mozog. Igen gyakran előfordul, hogy a falujáróink agitációjuk közben nem mutatnak rá azokra a konkrét tényekre, melyek a faluban, vagy a járásban tapasztalhatók, hanem csupán általános, országos vonatkozású érveket használnak. Számtalan helyen agitálnak a kulák ellen, de nem leplezik le őket, helyi konkrét példákkal. Pl. Gyón községben egy 60 holdas kulák felajánlotta 45 hold földjét a Tszcs-nak és kérte, hogy legalább egy évig dolgozhasson a Tszcs-ban. Varjas elvtárs, a Teherfuvar N.V. falujárója nem, hogy leleplezte volna a kulák ezen mesterkedéset, hanem pont ellenkezőleg, ő ajánlotta a pártszervezetnek, hogy ime milyen rendes ez a kulák. Elképzelhető, hogy ez a kulák milyen rombolást vitt volna véghez egy év alatt a szövetkezetben. Falujáróink agitáeiójában állandóan napirenden tartják a szövetkezeti kérdést, azonban az elgtöbbnyire általánosságban mozog. Inkább védelmező jellegű, nem mutatnak rá konkrét példákon keresztül a társasgazdálkodás előnyeire az egyéni gazdálkodással szemben. Sajnos a ebben a kérdésben egyesek súlyos politikai hibákat is követnek el. Nem tanulmányozták át eléggé Rákosi elvtárs a Tszcs konferencián mondott beszédét, melyben élesen aláhúzta, hogy a szövetkezetbe való belépés önkéntes és nem szabad belekényszeríteni a dolgozó parasztot. Ugyanez a Varjas elvtárs hangoztatta Gyón községben: "Aki pedig önként nem lép be a Tszcs-ba, majd belekényszeritjük." /Értesítettük a XIV. kerületi pártszervezet agit.prop. titkár elvtársat, hogy az elvtársat örök időkre zárják ki a falujárásból./ Hiba még falujáróink agitációs munkájában az, hogy nem kapcsolják össze egyes elvtársak a gazdasági kérdéseket a politikaiakkal és a helyi kérdéseket az országos és világpolitikai kérdésekkel. Komoly hibaként jelentkezik a falujárásban az állandó fluktuáció. Falujáróink egy része nem rendszeresen, kéthetenkénti váltással megy le falura, hanem 3-4, sőt előadódott, hogy 6 hetenként • került sor egy-egy elvtársra. A nagy időközönkénti falujárás, melyben igen sok "vendég" vesz részt, azt eredményezte, hogy a falujárók a folyamatos munka hiányában a falu problémáitól elszakadtak a helyi viszonyokat nem tudják ugy kiismerni. Ugyanez vonatkozik az állami gazdaságokat patronáló csoportokra is, ahol a falujérók iránti bizalmat az állandó fluktuáció nagymértékben rontja. Pl. a felsődabádi állami gazdaságot a Ganz V/aggon falujárói patronálják. A gazdaság egyik dolgozója arra a kérdésünkre, hogy mit csinálnak a falujárók, azt felelte, hogy megkérdezik, hogy mi a panaszuk és azt a vezetőség tudomására hozzák orvoslás végett. A vezetőség tudomásul veszi s azután egész héten ők isszák meg a levét, mert a vezetőség rajtuk tölti ki a bosszúját. •