MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1950. április 21. - 1950. május 19.

1950. április 21.

Ezt mutatja, hogy a nagy munka területtel mindössze egy -politikai munkatárs foglalkozik, aki sok fontos kérdéssel - éppen a szerteágazó terület miatt - eléggé mélyen foglalkozni nem tudott, nem támaszkodott megfelelően a pártszervezetekre. Nem sürgettük a Párt irányitó és ellenőrző munkájának erősebh kiépülését, igy pártszervezeteink is másodrendű munkaként kezelték, könnyen kiengedték kezükből. « 2. / Pártszervezeteink - eredményeik mellett is - nem ismerték fel4«ft*" a közoktatás fontosságát. Keveset és általában kampányszerűen foglalkoztak vele, főleg csak akkor, amikor erre figyelmüket felhivtuk, ami csak egyes kérdésekben kev's alkalommal történt. /Pl. a félévi osztályozás előtt, amikor a buktatások veszélyére hivtuk fel a figyelmét/ Nem foglalkoztak közvetlenül is az iskolai munka politikai alátámasztásával, hanem azt - kevés kivétellel - egyedül a tömegszervezetekre bizták. Nem gyakoroltak rendszeres ellenőrzést az iskola munkája egész területén, igy történt meg az, hogy a klérus eléggé szabadon garázdálkodhatott és nem figyeltek fel mindjárt a kezdetnél az ellenség tevékenységét mutató jelenségekre. 3. / A budapesti tanügyi szervek nem rendelkeztek azzal a hatáskörrel, amivel a főváros iskoláit valóban vezetni lehet. Nem elvileg és politikailag vezettek, hanem papiron: a rendeletek, utasitások egész tömegével. Elvesztek a minisztériumból kisugárzó bürokráoiában. Nem látták meg, hogy helytelen a VKM. . , rendeleteit kritikátlanul "sokszorosítani" és a politikailag sok helyen gyenge igazgatókat akták tömegével elhalmozni. A látszólag decentralizált tanügyi igazgatás valójában postatovábbitót csinált a budapesti tanügyi hatóságokból. Ennek következménye, hogy az iskolai munka elvi kérdéseivel egyáltalán vagy alig foglalkoztak, a pedagógusok továbbképzése és a tanulmányi felügyelet papiron maradt. 4. / A Pedagógus Szakszervezet nem látta meg feladatait. Elhanyagolta a pedagógusok politikai nevelését, eszmei- szakmai továbbképzését, igy ezen a téren a fejlődés az általános országos előretörés eredménye, de a pedagógusok továbbképzésénél nem jutottunk előre. Gyakran olyan feladatokkal próbál"Lfoglalkozni, ami állami feladat, ugyanakkor politikai feladataink fel nem ismeréséből súlyos hibák következtek. Gyakori még az olyan pedagógus, aki a hitoktatás kérdésében nem foglal nyiltan állást, hanem "semleges" álláspontot foglal el. A szakszervezet vezetősége nem ismerte fel a budapesti pedagógusokkal való foglalkozás fontosságát sem és nem épitette ki megfelelően a szervezeteit. Az MNDSZ eredményesen dolgozott a szülők nevelésére inditott "szülők iskolája" területén, de nem tartotta kézben eléggé a szülői munkaközösséget, nem gondoskodott annak politikai irányításáról, ami nagyrészt eredményezte, hogy a szülői munkaközösség sok helyen hivatali vonalra csúszott. Nem ad^tt megfelelő súlyt az iskolai munkának, amely egyike központi f eladat aiwicnak.