MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1950. február 3. - 1950. március 3.

1950. február 3.

kőzött, akik felismerték a helyzetet és megváltoztatták viszonyukat a termeléshez. És itt megint a pártszervezeteink hibája, hogy nem emeli ki ezeket az öntőket eléggé és nem támogatja ezeknek a munkáját és nem használja fel ezeket az értékes öntő elvtársakat és pértonkivülieket arra, hogy bizonyos mértékig a többi öntők felé felmutassák a konkrét eredményeket, azt, hogy lehet másképpen dolgozni az öntők között is. A javaslattal kapcsolatban egy-két szempont. Lényegében egyetértek azzal, amit Köböl és Földes elvtárs mond. A jelentésben egy kicsit össze van keverve a dolog és háttérbe szorul a pártmunka a szakszervezetek munkájánál. Helyesen rámutatnak a Szakvezetés hiányéra, de hogy hogyan néz ki az"alapszervezet vezetősége, hogyan foglalkozik velük a pártbizottság, az öntők között a népnevelők munkája hogyan néz ki - ez valahogy nem derül ki. És nekünk elsődleges feladat, amivel itt foglalkozni kell - a párt és a szakszervezet munkája, foglalkozni kell természetesen a szakvezetéssel is. A hiányossága ennek a jelentésnek és javaslatoknak is, hogy a pártmunka, a szakszervezetek hiányosságai és tennivalói nincsenek eléggé konkrétan kidolgozva és feltárva, és ezt pótolni kell. Felvetődik az a kérdés, hogy a selejt elleni harc politikai, vagy üzemszervezési kérdés. Igy beállítani a kérdést nem lehet, "égsőfokon azt mondhatnánk, hogy politikai, mert az üzemszervezési kérdés is politikai kérdés. Igy mechanikusan a termelési szakvezetést a poaitikai kérdéstől elválasztani helytelen. De ha precízen akarunk dolgozni, akkor a politikai munkát, az üzemvezetést, a szakszervezetés kérdését párhuzamosan kell vinni. Egyetértek Mező elvtársnak a Gépipari Központ felé gyakorolt kritikájával. A döntő-jkérdés, a mi pártszervezeteink szempontjából: megjavítani az öntők, a pártszervezet munkáját. A pártbizottságoknak utasítani ke^l adni, hogy vizsgálják felül a vezetőségeket, és ha szükség van ífrá akkor azt erősítsek meg. Az agitlciós osztálynak és az üzemi és kerületi pártbizottságoknak feladata megerősiteni az agitációs munkát, a népnevelő munkát az öntő pártszervezeten belül. Több embert kell elküldeni iskolára, és jobb előadókat kell küldeni politikai szeminárium vezetésre. Az értelmiséget ilyen szempontból is az öntők felé kell irányítani, A kulcskérdés, ja vltani a politikai nevelő és oktatási munkát az öntők kögött. Kiverni azt a bizonyos vaskalaposságot és biztosítani a pártunk vezető szelepét az öntők között is és tudatosítani, hogy milyen nagy szerpe vár rájuk a szocializmus építésében, az ötéves terv megvalósításában. A kulcskérdés, tehát mégegyszer hangsúlyozom: a politikai nevelő munkának a megjavítása. Az elvtársak egy egész sor igen értékes szempontot vetettek fel. Én azt javaslom, hogy ugyanaz a bizottság, amelyik kivizsgáltál ezt a kérdést az elhangzott szempontokat alapján újra dolgozza át a jelentést Bészben egészítse ki az itt hallott szempontok szerint, és hozza újra a Pártbizottság elé. Engem meglepett, hogy az elvtársak beszélnek a német, angol tapasztalatról és nincs szó a szovjet tapasztalatról. Nálunk már most bebizonyosodott, hogy a mi munkánknál elsősorban a szovjet tapasztalatokra kell támaszkodni és figyelembe kell azt venni, és nem árt ha a szovjet öntők tapasztalatait is átvesszük, mert náluk nagyon jól meg van szervezve a munka. Van olyan javaslat, hogy a Pártbizottság nehézipari minisztérium bevonásával egy bizottságot alakits/on. A Nehézipari Minisztérium nincs alárendelve a Pártbizottságnak és mi nem rendelkezhetünk velük, de javaslatot természetesen tehetünk. Határozat: A Pártbizottság megbízza ugyanazt a bizottságát, amelyik ki-