MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1949. január 14. - 1949. augusztus 26.
1949. július 15.
- 4 • y 101 OHS2AG03 LEVÉUA.1 értelmiség felé is agitáljanak népnevelőink. X "te5* kirészletezésének agitációs munkájában is támaszkodjVn^p nJtStyevelőink a Szovjetunió példáira, ahol minden egyesVTo^g^D tudja, hogy a'terv teljesítésében az 1950-es évVk^wfyadik hónapjánál tart. Ha ez nálunk is megvalósul, ugyVa ^Termelési agitáció népnevelőink számára könnyebbé válik, A brigádvezetők, élmunkáaok 63 ujitók felé történő ^agitációt ugy kell végezni öl^népnevelőinknek, hogy megmutassák a termelés ezen élenjáróinak szerepüket a szocialista munkaversenyben. Be kell vonni őket az agitációs munkába, mert a ±K±±5ÚC termelés terén elért eredményeik magukban véve is a legjobb agitációs tények. A. munkamódszer-átadási mozgalom ban y ezeto szerepet kell vinniök é s oda kell iránvulnia a * népnevelő munkának, hogy a brigádvezetók, ujitók és élmunkások a szakmai és politikai tanitóivá váljanak az üzemekbe bekerülő uj munkásoknak. ' > - . » Ebben a versenyszakaszban egy ujabb mozgalom indult meg az üzemekben: a munkamódszer-átadási mozgalom. Sz a mozgalom . csak nálunk u;j, a Szovjetunióban régen ismerik és igen jó eredményeket érnek el vele. Az a tény, hogy nemcsak azokban az üzemekben alkalmazzák a mozgalmat,^ ahol a szervezési osztály és a szakszervezet elhatározta és előkészítette, hanem számtalan más üzemben is, azt jelenti, hogy a mozgalom kiszélesedésére megérett a talaj* A munkamódszer-átadási mozgalom csak akkor fog gyökeret verni az üzemekben és általánossá válni, ha ezt a mozgalmat agitátoraink alátámasztják politikai feÍvilágd>sitó munlcávj|l. Agitátorainknak meg kell értetniök a jó szakmunkásokkal!, hogy a tapasztalatátadás a zt jelenti, ^hogy megrövidithatjük felemelkedésünk útját. Az e téren elért eredményeket tudatosítani kell. Például a Hofherr-gyárban Pritis István 90p-os átlagos teljesítményét a munkamódszer-átadás után l25/£-.ra emelte * Tudatosítani kell a doí^^jWtt^L* sz..9-űi®üí^ta termelésünk egyike-fölényének g^a^JWal'rs"tfe tjtfrmélésseíN.zemben az önkölt 3 e ^cs Mckent ^sben 'ke 11 »egnyilvi»nulnia. Az önköltségcsökkentés tobb tenyésztői-, f^gg. Sayík., ige^ fontos Hényezéfe% : je az, hogy .meg tud^uk^ut^iírl^'a áp]|^ííwU^ tfvődik az önköltség es hogyan leheli aZt odo^ksht'eni'i \ m&sik igen fontos része: helyi viszonylatban megitatni, hogy a különböző segédanyagokból ^mennyit <Lehei»^^fet^ai>itfeni és ez összegben mit jelent „ Általában^ meg' l ^L'l' ^úTOt ni/a agitátorainknak azt, .hogy a jelentéktelennek látszó dolgok mibe kerülnek a nemzetgazdaság szempontjából. E kérdésben is a l'vő Lgitációs példáikra kell t oa :ykeuhi, htfjfy azokból kiindulva a többi agitátorok is hasonlóan járjanak el. Például- az Istvántelki Főműhelyben Vajda^elvtárs agitációjában rámutatott arra, hogy a kovácsműhelyből megkapott anyagjamelynek súlya 3 kg, mire megmunkáltak csak 60 deka volt, tehát itt rengeteg anyag ment veszendőbe. Felvilágosító munkája nyomán az öntőformákat ugy alakították át, hogy a legkisebb ráhagyást adták a megmunkálásra. A aRIPIÍJVérkép szintén egyik döntő láncszeme a termelési agitacionak. Meg kell tanítani a dolgozókat a seleit ellen harcolni és ezt legjobban ugy érhetjük el, ^ha agitátoraink megmutatják azokat a károkat és veszteségeket, amelyeket a
