MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. szeptember 18. - 1955. március 22.

1954. december 17.

hogy lesz-e még a magyar nép szabad? De ez mind nem elég, ezek a dolgok a DISz-nek a folyóiratában jelennek meg. Köztudomású, hogy Kassák nem DISz tag, nem abban a korban van már. Milyen alapon ad helyet a DISz folyóirata egy olyan költő Írásainak, akit a párt 1946-ban megbélyegzett, eltasztitott. A DISz észrevette, hogy itt nincs minden rendben és a Szabad Ifjúság kritikát gyakorolt. Erre megjelenik az Irodalmi Újságban a DIS

Z ellen egy kirohanás és nincs senki aki a DISz mellé állna, aki megvédené a DISz. Nem tudom az elvtársak figyelik-e a mi irodalmi életünket? Kialakul egy irodalmi virágnyelv, mint ahogy Arany János irta a"Walesi bárdokat',' az a véleményem, hogy egyes iróink ma hasonlóan irnak és mi ezt hagyjuk ésiürjük. Súlyos hiányosságnak tartom, hogy a Szabad Nép nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, a Darvas cikktől eltekintve és ennek semmi folytatása nincs, sőt a Szabad Nép munkatársai megtámadták a Darvas cikket. A Szabad Nép irodalmi politikáját egyedül a rövid sabelonosan leközölt cikkek mutatják. Általában negatív hősöket alkotnak. Pl. egy fasiszta államtitkár hogyan nyeri el méltó büntetését, Nem hiszem, hogy csak az ilyenekkel irányt mutathatunk. Vagy az Esti Budapestben szintén megjelennek hasonló cikkek, ami alátámasztja ezeket az irány zatokat. Vagy felvetek még egy kérdést. Ideológiai téren harcot folytatunk az olyan történelmi eszmék ellen, amely csak rosszat lát, abszolút rosszat. A

m

ely nem látja az összefüggést Dózsa parasztháborújával, Rákóczi szabadságharcával, a Ta

n

ácsköztársasággal és a mi felszabadulásunk között. Az Esti Budapestben megjelenik egy ismertetés Juhász Ferenc cikkéről és ezt az eposzt mint a világirodalom egyik legnagyobb müvét közli, verselési szempontból lehet, hogy tényleg komoly eredmény, de tartalmilag egy naturalista mü. A mi iróink nagyrészének az az álláspontja, hogy valamit állandóan kritizálni kell. Ez magábanvéve helyes és üdvös dolog, de ugy értik csak az az igaz, csak az az őszinte, ami a hibákra mutat rá. Nyilván a lo éves évfordulóra irt irodalmi müvek nem mutathatnak rá csak a hibákra, nem is az lenne a teljes igazság, mert a lo év alatt- nagyon sok komoly eredményt értünk el a hibák ellenére. Arany János azt mondja, hogy igazságot mondjunk, és mi nem mondanánk teljes igazságot, ha csak a hibákról beszélnénk, a mi igazságunk nemcsak a hibákban van, hanem az elért hatalmas eredményeinkben is. Választási agitációról visszajött egy elvtárs és elmondta, hogy volt valahol vidéken és rettenetes dolgokat látott. A gazdasági vezető nyúzza a munkásokat. V

a

lósainü, hogy ez ebben az esetben talán igaz volt, de nem ez a jellenző. Tehát nem ez az igaz, Ez az iró lényegesnek csak azt tartotta, hogy a hibákat elmondja, de mikor megkérdeztem, hogy a faluba hány utcasor épült, milyen változáson ment keresztül a falu, akkor elmondta az eredményeket is, csak azt nem tartotta szükségesnek leirni. Pedig ha nem te«rzszük a hibákhoz hozzá a pozitiv eredményeket, nem láthatjuk a szintiszta igazságot. Hogyan látom én a dolgokat? Hogy sok a kritika? Nem elvtársak! a kiitika kevés, nagyon kevés. Kevés a hibák bírálata? Pártunk Központi Vezetősége nagyon mély bírálatot gyakorolt. Ennek ellenére még nagyon kevés az olyan munka nálunk, hogy az egyes területeken megnézzük, hogy hol követtük el a hibákat, mire vezettek ezek a hibák és hogyan kell most másképpen csinálni. A Szabad Népben még véletlenül sem Írtak ilyesfajta dslgokrél.