MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. szeptember 18. - 1955. március 22.

1954. szeptember 18.

- 3o Rákosi Mátyás elvtárs; /folytatása/ Éppen ezért a kommunisták legyenek harcosak, mert különben az ellenség lesz harcos. A racionalizálással két dolgot akarunk megoldani. A nagy apparátus miatt - amiről Fülöp elvtárs is beszélt - a munka mennyisége és a tervezés mennyisége felére esett. Ennélfogva rengeteg tervező iroda, rengeteg mérnök, rajzoló részben feleslegessé vált, ezeket most össze kell vonni és ez a tulajdonképpeni racionalizál ás. De vannak helyek, ahol 2o MEO-s helyett 4o van. Nemcsak 2o MEO-st kell elbocsátanunk, hanem loo féle különböző bürokratikus munkát végző embereket is. Amit mi most a racionalizálással csináltunk az a bürokrácia elleni harc egyik formája. Az elvtársak bátran vegyék fel a harcot a demagógia ellen, sokkal eoösebben mint eddig. Meg kell mondanom nem nagy öröm volt hallgatni, hogy a X. kerületben Kőbányán, ami regen nekünk fellegvárunk volt megtörtént, hogy az agit.prop.titkárok közül valaki felszólalhat, és nyugodtan, ellentmondás nélkül ellenséges nézeteket mondhat lo percig és senki sem lépett közbe. Komoly dolgok mutatják, hogy elpuhultak az elvtársak, ez annál súlyosabb dolog, mert egyébként a munkásosztály nincs elpuhulva. Ezt igy nagyon nehéz számszerűen, vagy statisztikával megállapitani. De néha mégis adódik rá alkalom. Itt volt pl. az árviz. Ha nem fogtuk volna vas-kézzel az egész proletariátust ki ment volna a gátra. Kekünk harcolni kellett az ellen, hogy ahol 4o munkásra volt szükség a teherautóra 6o-an is felkapaszkodtak, mert részt akartak venni az ország mentésében. A honvédség megmutatta, hogyha komoly dologról van szó nagyszerű munkát végez, fegyelmezett, példamutató. Szóval a mi proletariátusunkkal nincs hiba, most is jó, megmondom egy kicsit el van puhulva a békés fejlődés következtében. Nagyon i a nyeregben lévőnek éKZtük magunkat, és emiatt hanyagoltuk el ezt a kérdést. Megmondom ugyanezt el lehet mondani pártunkra is. Megint hivatkozhatnak az árvizre, mert a mi elvtársaink voltak a legnehezebb helyeken. Egyik-másik elvtárs beszélt arról, hogy most amikor újra apellálunk a régi 194546-os viszonyokra az eredmények már kezdenek mutatkozni. Csak ) néhány kerületből ismerem a tervaikölesönre vonatkozó aktivistáknak eredményét, túlnyomó többsége azt mondja, hogy az elvtársak nyugodtan. magabiztosan mennek és meg vannak győződve, hogy a munkát jol fogdák csinálni. Általában a proletariátus kommunista része kevesbbé van megfertőzve. De van egy komoly jelenség. Észrevették az elvtársak, hogy a labdát ideoda dobálgatjuk. Hol a minisztériumot szidják alulról, hol a minisztérium szidja felülről, ahelyett, hogy felülről és alulról is mozgósítanának egyaránt. Békési elvtársnak egyébként helyes megállapításai sorban egy kis vádirat volt, holott kiderült, hogy az ő kerületében lefelé is lett volna mondanivaló. A tervezésnél az utóbbi időben rámentünk, hogy ne csak a Sérvhivatal tervezzen, hanem minden minisztérium maga is csináljon tervet, ellentervet és azután kifogjuk tárgyalni és azután menjen le egészen az üzemekig. Egyelőre az eset ugy néz ki, hogy a Tervhivatal könyvelése mindig többet akar, mint amennyit a miniszter elfogad. A miniszterek gondolták, legrosszabb esetben túlteljesítik a tervet és ezért meg fogjak dicsérni. Ez nem kommunista módszer. Most nekünk arra van szükségünk, hogy újra mozgósitsuk a kommunistákat felülről lefelé, és alulról felfelé. Újra az kell, hogy minden kommunista a maga helyén példamutatóan dolgozzék és azonnal lépjen