MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. szeptember 18. - 1955. március 22.

1954. szeptember 18.

Rákosi Mátyás elvtárs: /folytatása/ A nyersanyagok jelentős részét a nép közvetlen fogyasztására juttattuk. Pl. textilipar gyártásunk nem nagyon emelkedett, de kevesebb textilipart kap most a hadsereg, a belügy és az ipari tanulók. Ez abban nyilvánul meg, bár a gyártás nem emelkedett, több lett a dolgozók számára a textiláru. Igyanigy több fa,, stb. került forgalomba. De mindenkinek meg kell érteni, hogy ezt csak egyszer csinálhatjuk meg, egyszer vehetjük el azt az anyagot, amelyet mondjuk a Földalatti Vasút több évre való eltolódásából szabadítottunk fel. Utána nekünk gyártani kell. Ezt az elvtársak nem értették meg és bár tervünk teljesitése az első félévben dacára, hogy 1.2 %-kal túlteljesítettük annak ellenére, hogy január, februárban kiesett termelés. De ezen belül óriási eltolódások vannak. Szóval nem azt teljesítettük mindig, amit kellett volna. Mondjuk a lemezgyártásban a finom-lemezgyártás erősen lemaradt, a durvalemezek gyártása emelkedett, ami nyomja a tonnát. Ilyen rengeteg történt egyéb vonalon is. Döntő, hogy a munka termelékenysége nem emelkedett eléggé, 50 %-kal szemben eddig 0.8/3kal. Ez annyit jelent, hogy 1 munkás ugyanazon hónap alatt ennyivel termelt többet, mint 1 esztendővel ezelőtt. Abből, > hogy az önköltség nem csökkent,hanem - mint ahogy Kovács elvtárs mondta - sok helyen növekedett, az első félévben 1 milliárd 800'millió Ft. esett ki a gazdaságból. Szóval megtermeltük mi a tervezett áruknak loo.l jS-éVt, de ugyanakkor sokkal drágábban termeltük meg, óriási béralap túllépéssel, óriási anyagpazarlással. Ha ezt az 1 milliárd 800 millió Ft-ot az egész esztendőre átvisszük, akkor ez 3 milliárd 600 millió Ft. volna. A mi egész proletariátusunknak és alkalmazottaink fizetésének kb. lo #-a. Szóval annyit kell levágni a mi összes terveinkből

? mint amennyivel kevesebbet tudunk kiadni. A ülepnek ezt a részét az elvtársak nem akarják megnézni. Miből következik ez? A lazaságokból, a lopásokból, az anyag-pazarlásokból, abből, hogy a hónap elején lazsálnak. hogy a hónap végén túlórázni lehessen. Ez az ország száz es ezer üzemében a statisztikai Hivatal összesítése szerint 1 milliárd 800 millió Ft-ot jelent. Meg kell mondani, ha mi itt nem változtatunk, I akkor összes terveink f elfordulhetnak azon a tényen, hogy nem r tudjuk a munka termelékenységét emelni, és az önköltséget csökkenteni ugy ahogy kellene. Ez egy olyan dolog, mint egy hordó

? amellyen nagy luk van, vagy különböző kis lukak vannak és amikor felül öntjük akkor alul feleslegesen elfolyik. Ezt kell látni az elvtársaknak. Mi a Kongresszuson ezt a kérdést a maga egészében felvetettük; a termelékenyság növekedése, az önköltség csökkentése, anyagtakarékosság, harc a lazaságok, a lopások ellen. Továbbmentünk. Tavaly június óta rájöttünk, hogy a mi egész államapparátusunk sokkal drágább, fel van fujódya, gazdasági apparátusunk sokkal magyobb mint amennyire szükség van. Éppen Non elvtárs mondotta el, hogyan néz ki a kulturális apparátus. Az elvtársak nemrég olvashatták: a Szabad Népben, hogy a vasas Sportklubbnak kb. 1995 adminisztrátora van. Ha ehhez hozzácsapjuk a szokásos 5o-6o ><>-os szociális juttatásokat, akkor a vasas sportegyesületeknél egyedül 35 millió Ft-ot dobunk ki. Látatlanból kijelentem, hogy az 1995 helyet 15 is elég volna és a munka is jobban menne - talán a vasasok volnának az elsők. Nekünk szembe kell nézni ezekkel a kérdésekkel. Az elvtársak aztgondolták, hogy elég emelni az életszínvonalat. Megmondottuk a Kongresszuson: a népjólét kérdése éles osztályharc kérdése, mert az ellenség nem akarja a nép jólétét, ellenkezőleg, az ellenség azt akarja, hogy a- nép elegedetlen legyen. A mi elvtársaink a kérdésnek ezt az oldalát elhanyagoltak és az eredmény, hogy komoly bajok vannak.