MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. szeptember 18. - 1955. március 22.

1954. szeptember 18.

Tömegkulturális téren is az utóbbi különböző alkalmakkal tartott, illetve v^égzett értekezleteken, tanfolyamokon könnyen nyerhettünk volna 5 millió Ft. megtakarítást, melyeknek megtartása nem volt indokolt. Szabadtéri színpadoknál a következő a helyzet: az utóbbi 2 évben 22 db. szabadtéri színpadot létesítettünk, olyanokat, amelyek nem jövedelmet jelentettek a tanácsnak és egyéb intézményeknek, hanem ráfizetést. Ilyen pl a X.kerületi Csajkovszkij park. Ez a szabadtéri szinpad néhány százezer ráfiezetést jelentett a tanácsnak azért mert olyan műsort rendeztek, amely nem volt jövedelmező A színházakban 195o-hez képest 1954-ben 36 y>-kal nőtt az előadások száma. A létszám 96 ío-kal. Bz oda vezetett hogy a színészek egy része nem volt kihasználva. Neves színészek nem tudtak szerephez jutni. A racionalizálás alatt nagy erőfeszítéssel el tudtuk érni, hogy a jövő színházi évadban 1 ezerrel több előadást fogunk tartani és 6 millióval kevesebb lesz a kiadás, 4 millióval pedig több lesz a bevétel. Ilyen viszonyok között 1 előadásra a ráfizetés 1.221.- Ft-tal fog csökkeni. Igaz, lesz leépités is, néhány szinészt el kell bocsátani, olyanokat akik nem jók. Ugyanakkor vannak jó színészek, akiket szeretnénk vidékre helyezni. Ezek azonban nem akarnak vidékre menni, mert ugy látják, hogy esztrád müéorokon is meg tudnak keresni annyit, mint amennyit vidéken az államtól kapnának. Film területén. Néhány évvel ezelőtt 2 millión alul, je lenleg 3 1/2 millió, sőt ennél is több a filmekre fordított kiadások összege. A Híradó és Dolatment Filmgyár 2o millió értékben gyártott filmeket. Ezeknek egy részét alig mutatják be, mert a rendes műsorba nem fér bele, mert a hiradó és játékfilmek a 2 órás keretet betöltik. Ezek a filmek csak dobozokban voltak^ holott több ezer forintba kerültek. Ha ezeket a hibákat nem követtük volna el megtakaríthattunk: volna a filmgyártásban olyan összegeket, mely szükséges lett volna ahhoz, hogy elavult filmgyári gépeinket,a technikai berendezést fel tudjuk ujitani. Mindezeket csak azért akartam felsorolni, hogy az elvtársak lássák, hogy milyen komoly hibákat követtünk el. Mikor jött a párt és a kormány utasitása a racionalizálás végrehajtására ez nálunk elég nagy ellenállásra talált. Nem akartuk belátni, hogy nálunk is komoly megtakarítási lehetőségek vannak. A művészek uszályába kerültünk és igyekeztünk felsrófolni azokat a kiadásokat, melyet színházra, filmre ad az állam. Kétkézzel szórtuk az állam pénzét. A művészekkel való jó viszonyt ugy képzeltük el, hogy követeléseiknek ellentállni nem szabad. Igy lo milliókat pazaroltunk el. Meg kell mondani, hogy miután a kormány,a párt Központi Vezetőségének fellépésére végrehajtottuk, kidolgoztuk a racionalizálási tervet találkoztunk ellenállással a müvé-r szek soraiban. Főleg ilyenekkel a kezdetben találkoztunk. Elsősorban azért volt nehéz - és még ma is - leküzdeni ezt az ellenállást, mert nem támaszkodtunk a kommunista művészekre. Nem támaszkodtunk a pártszervezetekre, a színházak, a filmgyár pártszervezetére és a Budapesti Pártbizottságra sem. Meg kell azonban mondani, hogy a Budapesti Pártbizottság is keveset foglal-