MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. szeptember 18. - 1955. március 22.

1954. szeptember 18.

be maguk is anyag után fussanak, vagy közvetlenül a terme­lésbe folyjanak bele. Azoknak az alapvető hibáknak okait, melyeket Kovács elvtárs felvetett a következőkben látom: A minisztériumok irányításában nagyon sok hiba van. Ugy ér­zem Biró elvtárs nem eléggé határozottan vetette fel a KGM. hibáit. Ml sokszor jelezzük véleményünket a minisztériumok irányitó munkájáról. A hiba az, hogy javaslatainkat, elgon­dolásainkat nem nagyon veszik figyelembe. Sokszor azért,mert a minisztériumutasitásai nem elég határozottak funkcionári­usaink, gazdasági vezetőink körében bizonytalanság tapasz­talható. Pl. még nem tudják, hogy a IV. negyedévben mit fog­nak termelni. Számos helyen előfordul, hogy a minisztériumok medanikusan hajtják végre a K.V. határozatát a beruházások csökkentéséről. Pl. a Magnezitgyárban az épitkezés 96 /S-ig befejezett,volt és akkor a hátralévő munkálatokat törölték. Pedig akkor már csak a viz bekötése és néhány hasonló apró munka volt hátra. Meg kell mondani, hogy amikor dolgozóink látják, hogy ilyen, már majdnem befejezett dolgokat abba­hagynak zúgolódnak, és igazuk is van. Mi az ilyen dolgoknak utána szoktunk nézni, és éppen most sikerült a Magnezitgyár­ban lévő épitkezés folytatásához az engedélyt visszaszerezni. Nem tudom miért kell az emberek hangulatát rontani ilyen dol­gokkal. Miért nem lehet előre meggondolni, hogy van-e mód arra, hogy egy dolgot befejezzenek. A Kőbányai Gyógyszer­gyárban szintén hasonló probléma van. Ott is sztornírozták a beruházásokat. Miért nem lehetett mindjárt ugy intézked­ni, hogy ne kelljen ezen változhatni. Egyszer már véget kellene vetni ezeknek a visszatérő dolgoknak. Mindig hozunk intézkedéseket, azután megváltoztatjuk. Alapvető hibák vannak a mi bérezési rendszerünkben. Ezt is kézbe kellene venni, és az egész bérezési rendszerünkre vo­natkozóan határozatot kellene hozni. Allitom, hogy az abla­kon kidobott milliók többek között abból adódnak, hogy a mi bérezési rendszerünk területén hibák vannak. Egyrészt nagyon sok a becsült nauma, a műszakilag megalapozott norma kevés. Igy állandó vita van az üzemekben. De nemcsak vita, hanem sokszor a legnagyobb opportunizmus. A bérezést nem a munká­sok teljesítménye alapján állapitják meg, hanem hogy mennyi­re tud megalkudni a normással. Sok helyen üres boritékokat adnak^ lapokra csak azt irják rá, hogy milyen munkát kell elvégezni ? de hogy mit fog az illető keresni azt nem irják rá. A végen megalkuszik a dolgozó a normással, hogy mennyi időt ad egy munkára. Igy alakulnak ki a 16o-2oo %-os kerese­tek, Minden attól függ, hogy a dolgozók mennyire tudják aka­ratukat érvényesíteni. Másik probléma a műszaki fegyelem. A műszaki irányítás szín­vonala alacsony. Nem tudtuk még megfelelően befogni a műsza­kiakat. Piatal mérnökök elmondják, hogy egyetemi vizsgáju­kon egy gyár, vagy gyár-részleg megtervezése volt a feladat. A mi gyárainkba, műhelyeinkbe nem fordult elő, hogy egy mér­nököt, vagy egy kollektívát megbíztak volna, hogy szervezze meg egy mühelyrész termelését. ""em vonjuk igy be őket megfe­lelően a munkába. Persze hiba az is, hogy bennük sincs meg a kellő szándék, hogy segítsenek. Legalábbis a műszaki ér­telmiség tekintélyes részére ezt állitom. Másik probléma az adminisztratív területen mutatkozó anarchi­kus állapot. Mi szeretnénk versenyezni más kerületekkel, hogy ki ér el nagyobb eredményeket az önköltségcsökkentés terén.

Next

/
Thumbnails
Contents