MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. április 3. - 1954. június 18.

1954. június 18.

vezetői sem tartanak, vagy csak nagyon ritkán különböző gyűléseket - és ezt kifogásolják is a dolgozók. A munkánk jellege eléggé bürokratikus. Általában jelentéseket készitünk, anyagokat dolgozunk ki. Nem ugy dolgozunk, ahogyan ezt egy hivatásos forradalmárnak tennie kellene. Ml az iskolában megtanultuk, hogyszivvel lélekkel harcosan, lendületesen példamutatóan álljunk helyt a magunk posztján, és most nem ezt csináljuk. Bent az irodában ülünk és ott - ugy ahogy - megszervezzük a munkát, de az a lelkesedés, az a lendület, az a sziv, ami egyébként meg van bennünk, bennem is és másban is, az nem jut érvényre a munkánkban. Elfojtja az a bürokratizmus, ami még ma is a budapesti pártszervezetek vezetését is jellemzi. Ezen kell változtatnunk, ha meg akarjuk védeni, javitani a munkát. Earkas Mihály elvtárs: Nem értem Szűcs elvtárs, éppen tavaly júniusban vetette fel a Központi Vezetőség határozata ezeket a hibákat. Nagyon erélyesen lépett fel ezek ellen. Ezek szerint a BPB. még mindig nem javitott egy év alatt semmit? Szűcs Lajos elvtárs: Én elmondom azt, amiben a hibák okait látom. És elsősorban • abban látom, hogy még mindig bürokratikus jellegű a munka. A vezető funkcionáriusok munkája még mindig inkább az irodában folyik, ügyek intézésével, a belső apparátus kérdéseivel foglalkoznak, és nem mennek ki a tömegek közé. Nem ismerik a tömegek véleményét. Nézetem szerint ezen lehet javitani, meg van rá a feltétel. Segiteni fog ezeknek a hiányosságoknak kiküszöbölésében az a kritika, amely a budapesti pártszervezet munkáját, személy szerint Földvári elvtársat és engem ért, és amely ilyen nyári melegben meglehetősen hideg zuhanyként hatott. Farkas Mihály elvtársnak igazavan abban,, hogya kritika azért van, hogy a káder - akit ér - értékelje tevékenységét, lássa meg hibáit és küzdjön azok kijavításáért. Nemcsak a büroktatikus munkastílus az oka annak, hogy van bizonyos fáradtság, erayedtség a vezető káderekben es az apparátus&olgozói között is. A hiba abban van, tiogy mi nem tudjuk megfelelően megmutatni munkatársainknak a perspektívát. És Kovács István elvtársnak éppen ez a legnagyobb erénye. A káderek elé tud távlatokat állitani* Meg tudja mutatni minden embernek munkája perspektíváját. Ezzel szinte szárnyat tud adni az embereknek. A budapesti pártszervezet munkájában ilyen távlat nincs. Van persze a Központi Vezetőségnek egy sor határozata, ami errs vonatkozik, de azt apróp.'nzre kellene váltani. Tehát az egyes embereknek meg kellene találni benne a saját munkáját és ezzel mi még nagyon gyengén állunk. Nem volt kielégitő az az erőfeszítés, amit eddig ezen a téren tettünk. Pedig ez tudja egyedül magával ragadni a munkatársakat, hogy harc óljának a Központi Vezetőség határozatának végrehajtásáért. Perspektíva nélkül, világos cél nélkül nehezen lehet kiváltani a dolgozók aktivitásat. Mi itt,ezen a téren el vagyunk maradva. A kádermunkában valóban én magam is követtem el hibákat. A legélesebben errs Végh elvtársnp példája mutat rá.